Gimiben nem rajongtunk a heti négy testnevelés óráért. Igen, azt hiszem hetente négy volt, de nem mernék rá megesküdni. A Cooper-tesztet és a hasonlóan szadi, számunkra értelmetlen dolgokat, mint korláton való átfordulás, kifejezetten rüheltük, és nem is értettük, ennek mi haszna van. Aztán egyszer, úgy negyedik vége felé azt mondta a testnevelés tanárnőnk, hogy majd ha már dolgoztok, akkor fogtok rájönni, hogy mennyire hiányzik a tesi.
S valóban. Most, amikor az ember ülőmunkát végez, örül, ha hetente kétszer lejut a fitnessz terembe aerobikra. Gyakorlatilag számunkra most ez a testnevelés óra, csak éppen fizetünk azért, hogy megmozgassanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése