Ébredés

Csak egy, vagy legfeljebb két centi hó esett az éjjel, de ez elég ahhoz, hogy fehér köntösbe öltöztesse a várost. Ahogy kiérek kutyámmal a parkba és ráfordulok a sétányra, látom elterülni a lámpák fényétől megcsillanó szűz havon a csupasz fák ágainak mélykék árnyékát. De szép, gondolom. Mindig is szerettem bámulni a szűz havat, ahogyan selyemként követi a természet domborulatait. Tekintetem a távolba mered: a fák ágain keresztül látom a Budai-hegyeket. Korán van még, de már virrad; az égbolt szürkéskék színében a hegyek apró fényei úgy hatnak, mintha csillagok volnának. Ragyognak. Hideg van. Troli áll ki a buszmegállóból, néhány járókelő halad el mellettem, kukásautó lámpája villog, kutyusok szaladnak a parkban. Ébred a város. Télen.