Benzinkúton

Ma kivételesen Iwonnal mentem dolgozni. Indulás előtt elugrottam ide, a rakparton lévő kútra tankolni. Meglepődtem, hogy a kutas srác szokásával ellentétben nem jött oda hozzám felajánlani segítségét. Annyit láttam csak, hogy egy nagy és elegáns autó állt be a másik oldalra és egy magas - vélhetően üzletember - férfi szállt ki a kocsiból. "Ja - mondom magamban -, biztos több jattot ad". Azzal a laza lendülettel be is mentem fizetni. Mire beértem, az öltönyös pasas már bent majszolt egy csokit. Ahogy beléptem és rá néztem, éreztem magamon a meghökkenést. Nem, nem azért, mert valahonnan borzasztóan ismerős volt, hanem azért, mert iszonyatosan jól nézett ki a férfi!! Magas volt, fess, elegáns, jó volt a stílus, amelyben öltözködött, sármos volt, jó volt a kiállása, egyszerűen jó volt ránézni és szíven ütött. Olyan volt, mint egy villámcsapás. De mindez tized másodpercek alatt zajlott le. Éreztem, hogy a férfi észrevette döbbent tekintetemet. Fejemben ezerrel pörgött a szoftver, hogy honnan ismerem ezt az embert. "PJ lenne...?" - tűnődtem magamban. (PJ a logiszikai partnercégünk európai igazgatója, egy ötvenes, belga pasas, szintén magas és fess és ugyanilyen stílusa van és még a fizimiskája is hasonlított rá.) "Á, nem, nem PJ... Na de akkor ki?!" Amikor rájöttem, ki is volt a csokoládét majszoló, fess férfi, akivel összegyűrtem volna szívesen a lepedőt, jót nevettem magamban. Amikor kifele tartottam, akkor esett le, hogy ki is ő... Vissza is akartam menni, hogy megmondjam neki, hogy férfiként hatott rám és hogy jól néz ki, nem pedig azon akadtam ki, hogy kicsoda ő... De nem mentem vissza, nem is tudom, miért. Siettem... Aztán arra gondoltam, majd megírom neki valahogy, biztos van valami elérhetősége. De sajnos nem találtam ilyet. Kár. Szívesen adtam volna egy pozitív fídbeket a férfiasságára vonatkozóan, hogy valami jót is kapjon az életben szegény. :-) A férfi Gyurcsány Ferenc volt.... :-)))