Művészet

Nem tudom megmagyarázni, miért szeretem ennyire a Poirot történeteket. Olvasni is szeretem, de leginkább újra és újra megnézni az epizódokat - csak is kizárólag David Suchet főszereplésével. Nem tudom megunni őket, és ezt sem tudom megmagyarázni, de talán ki tudom fejezni, mit érzek akkor, amikor ezeket nézem. 
Először is a Poirot történeteket két nagy típusra lehet osztani. Az egyik az ötven perces, rövid epizódok, a másik pedig az ún. egész estés filmek. Mindkét típusnak megvan a maga sajátossága és varázsa. 
A rövid epizódokat azért szeretem, mert többnyire Londonban játszódnak és betekintést adnak a harmincas évek londoni életébe, társadalmába. Szeretem, ahogy pörögnek a dolgok, ahogy Poirot társa, Hastings is benne van a történetekben, ahogyan a jó, öreg Japp felügyelő is a Scotland Yard-tól, vagy Miss Lemon, a titkárnő. Ezekben a történetekben van humor is. Ha az ember jobban odafigyel, sok vicces jelenetet élhet meg. Ezek az ötven perces filmek tökéletesen kikapcsolnak egy nehéz munkanap után. Elrepítenek a harmincas évek Londonjába, egy olyan világba, amikor az emberek még szépen öltöztek, amikor az illem még számított, mindezt art deco házakkal és berendezésekkel illusztrálva. Számomra ez megnyugtató. És újból hangsúlyozom: nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Gimis voltam, amikor ezeket a rövid epizódokat vetíteni kezdte a tévé, és azonnal ott ragadtam a képernyő előtt. Azt hiszem, ebben közrejátszott David Suchet alakítása ill. személyisége is, hiszen mondjuk a Peter Ustinov féle előadáson nem biztos, hogy ott ragadok a tévé előtt. Véleményem szerint David Suchet tökéletes Poirot alakítására. Pontosan ilyennek képzelem el a belga, piperkőc, ámde mindig udvarias és előzékeny, csavaros eszű detektívet, aki megérzésem szerint Szűz nappal rendelkezik. Nota bene Agatha Christie Szűz jegyű volt... 
Ezzel szemben ott vannak az ún. egész estés filmek. Azok valahogy mások... Többnyire a vidéki Angliában játszódnak. Christie előszeretettel helyezte a történeteket szülőföldjére, Devonba, ami csodás vidék. Tetszik benne, hogy ennyire ragaszkodott a gyökereihez. Mégis, önmagában a történet és David Suchet nem lenne elegendő ahhoz, hogy azt az érzést kiváltsa belőlem egy egy ilyen film, mint amit kivált. Ó, nem. Ehhez művészet kell. Túlzásnak tűnhet ez az állítás, ám véleményem szerint nem az. Gondoljunk csak bele! A rendező megfogja azt, amit Christie regényein érezni lehet: a lassú, vontatott elbeszélést, a gyönyörű, angol vidéket, a családi kötelékeket, a nagy szerelmeket heves, szenvedélyes érzelmekkel átszőve, a fájdalmat, a kínt, a gyűlöletet. Ezt visszaadni filmen, nem egyszerű. Éppen ezért kell hozzá művészi érzék, hogy "átjöjjön" az érzés. Gondolkoztam, hogy nem egy ilyen egész estés filmet zseniálisan megalkottak. A tájak, az emlékezés, a régi nyarak felidézésének, az érzések visszaadása mind mind ragyogó munkát takar. Ahogy a kamerát mozgatják, mintha az ember kézben sétálva vinné, a helyszínek kiválasztása, a színek, s no ami még nagyon fontos: a zenei aláfestés. Egy egy billentyű leütésével a zongora elmeséli a fájdalmat, az emléket, a szerelmet - és ez csak egy a sok variáció közül. Összességében a film így válik művészivé. Ezek a filmek szépek. Igenis szépek. És állítom, hogy ezért szeretik őket olyan sokan. Mert megnyugtató, mert van bennük valami, amitől másabbak lesznek mint egy átlagos detektív film... De ez persze csak az én véleményem. 

Ha lenne olyan szak valamilyen egyetemen, hogy "Agatha Christie kutatás", biztosan jelentkeznék rá. Igaz ugyan, hogy elsősorban Poirot érdekel, mivel Miss Marple valahogy sosem fogott meg annyira, mint a belga detektív, azért elmélyülnék mindenben, ami kapcsolatos ezzel a témával. Jártam Torquay-ben, Agatha Christie szülőhelyén, elolvastam mindent róla a múzeumban és jártam a nyaralójánál is. Sajnos néhány filmbéli helyszínre nem sikerült eljutnom, de ami késik, nem múlik... 

A Christie kutatók biztos azonnal tudják, hogy az írónő milyen motívumot hányszor és hol alkalmazott, nekik ez nem újdonság. De én nem vagyok kutató, ezért a saját magam megfigyeléseire támaszkodva jegyzem meg, hogy érdekes, hogy Christie többször használta ugyanazokat a motivációkat a bűntény elkövetésére, többször használta ugyanazt a végkifejletet stb. Bizonyára egy idő után már nehéz újabb csavart kitalálni. Csupán csak érdekes ezeket összegyűjteni és látni. Nekem több évnyi megfigyelés után állt össze a kép, illetve most kezdett el érdekelni ilyen mélységletekben. 

Ha valaki szeretné érteni, miről beszélek, akkor nézze meg az alábbi egész estés filmeket:

Nyaraló gyilkosok
Hétvégi gyilkosság
Temetni veszélyes
Lord Edgware halála
Öt kismalac