Egy egész év UK-ben

Eltelt egy év. Egy egész év UK-ben. Rengeteg minden történt és azt kell mondanom, nagyon, nagyon nehéz év volt. Azt nem állíthatom, hogy nem voltak csodás pillanatok, emlékezetes utazások, élmények, mégis eléggé megviselt ez az egy év. 

Minden megváltozik: a biztonság érzet, a jövőkép, emberi kapcsolatok, értékek az életben, de leginkább az ember maga. Úgy érzem, ha teljesen nem is, de elveszítettem önmagam, jobban mondva nem tudom, ki is vagyok, mit csinálok itt, hová tartozom, kivé válok. Egyfajta identitás krízisen megyek keresztül, amin állítólag minden külhonba szakadt ember átesik. Nos, Négyesként ez szerintem még nehezebb. Bűntudat, zavaros jövőkép, céltalanság, hontalanság és még sorolhatnám, mik jellemezték az év utolsó hónapjait. Hogy túl vagyok-e rajtuk? Nem tudom. Nem hiszem. Ez egy hosszú folyamat, hosszú átállás, nem megy egyik percről a másikra, akárki akármit mond. 

És a szokásos visszatekintés az évre...? Azt hiszem, a stabilizáció éve volt és talán a nehezén már túl vagyok. Az első félévben berendeztem a lakást, megteremtettem az otthont, akkor is, ha nem mindig érzem igazi otthonnak. Az igazi otthon a saját kreativitásom jegyeit hordozná magán, de itt ez nem lehetséges, nem lehet semmihez sem hozzányúlni. Abból kell főzni, ami van. De legalább egy olyan helyet sikerült kialakítani, ahol tudok pihenni, visszavonulni, ahol tudok töltődni. Alapvetően lenyugodtam, megnyugodtam, jobban rá tudtam hangolódni mindenre, az intuícióm is jól működött. 
Az év második felében már tudtam újítani a ruhatáramon, ami fontos önkifejezési eszköz. Összeköltöztünk a Kedvesemmel, ami elég nagy kihívás volt 8 évi egyedül élés után. Sikerült egy nyaralást is összehozni és kirándulásokat is. Megtanultam főzni és a sütésben új kreativitást fedeztem föl. Mindazonáltal az év második felében jöttek a nehézségek, az elbizonytalanodások, a kétségek. Akkor, amikor az ember a munkában már magabiztos, és amikor az egzisztenciát már megteremtette, akkor több ideje marad agyalni és a jövőn merengeni. Akkor már több minden éri, másra is tud figyelni. Például nagyon nehéz számomra ezt a lelassult életet élni, amit az angolok élnek. Egyszerűen nehezen alkalmazkodom ahhoz, hogy nem feltétlen kell mindenért megfeszülni. 

Hogy az új év mit hoz? Remélem, hogy elsősorban egészséget, ez fér rá a családomra mindenképp. Bizakodó vagyok, akkor is, ha nem teljesen tiszta a jövőképem. Bízom abban, hogy megtalálom önmagam, hogy megtalálom a célt, és minden jóra fordul. Ha egyvalamit az ember biztosra vehet egy ilyen "kaland" során akkor az, hogy rengeteget tanul a világról, átértékelődik az ÉLET, jobban megbecsüli a családot, az emberi kapcsolatokat és rengeteget tanul önmagáról. Ez pedig mind mind érték, ami által gazdagabbak leszünk.