Oceans'8, ájulás, halál

Nagyon sokat gondolkodom azon, vajon milyen lehet a halál. Sokan mondják, hogy a lélek tovább él, meg hogy már a halál előtt kívülről látja magát az ember és akár el is hagyja a testet. Nem tudom... nem tudom, hogy hiszek-e a lélekben. Alapvetően igen. De utána mi van? Mennyország és mindenki újra találkozik a szeretteivel? Vagy reinkarnáció van és a lélek valahol teljesen máshol köt ki? 

Szóval mindenképpen a lélekkel nyugtatgatnak a nálam erősebb hitűek, de én azt kérdem, mi van, ha még sincs utána semmi? 

Három hete elmentünk a helyi moziba megnézni az Ocean's 8-et. Vártam, mert szeretem az Ocean's trilógiát. Persze sok reklám és trailer a film előtt. Vannak reklámok, amik egész egyszerűen megríkatnak. Ilyen a Lloyds Bank reklámja a fekete lovakkal és a lassúra átírt "You Are Not Alone" c. dallal. Valamiért nagyon megérintett és könnyek potyogtak a szememből és nagyon vissza kellet tartanom, pedig szívem szerint a lelkem mélyéről felbőgtem volna. 

Elkezdődött a film. A nézőtér nem volt tele, de ültek mellettünk. Vagy fél óra telt el a filmből, amikor egyszer csak azt éreztem, rosszul vagyok. Nagyon. Mondtam Billnek, hogy rosszul vagyok, ki kell innen mennem. Átvágtam magam a nézőtéren, pár lépést tettem a lépcsőn lefelé, de éreztem, hogy nem fogom elérni az alját, így a lépcső mellett lévő üres ülésre lerogytam. Arra emlékszem, hogy annyit mondtam "Oh Baby..." és filmszakadás. 

Elájultam.

Rengetegszer ájultam már el életemben, de egyik sem tartott ilyen sokáig. Nagyon nehezen tértem magamhoz és nagyon nehezen kapcsoltam, hogy hol vagyok, és mi történt. Csak arra emlékszem, hogy izzadtam, mint egy ló és lihegtem. A nézőtéren volt egy nővérke, ő sietett a segítségemre, na meg persze a mozi dolgozója. A mögöttünk lévő sorban ülő srác állítólag pánikolt és azt mondta "She is dead! She is not breathing!" Hát, meg nem haltam, de a nővér bradycardia-t állapított meg, vagyis a szívem kevesebbet vert, mint 60. Lassan magamhoz tértem és kirohantam a mosdóba, ahol is kijött belőlem minden. 

Másnapra jobban lettem. Sokat gondolkodtam azon, hogy miért lettem rosszul. Két dologra tudok tippelni:
1) Kiütött a reklám érzelmileg
2) Annyi minden jár a fejemben, hogy túlterheltem az idegrendszerem és egyszerűen úgy döntött a testem, hogy lekapcsol és újraindítja szépen a rendszert. 

(És persze nem volt elég levegő a teremben és bizonyára a gyomrom is rossz volt, lehet, átment rajtam egy vírus... Nem tudni.) 

Aztán napokkal később bevillant valami. Mégpedig az, hogy én mindig azt mondtam - és továbbra is tartom -, hogy az ájulásban lévő állapot semmihez sem hasonlítható és nagyon jó érzés. A legjobb érzés, amit ismerek. Jó, oké, sosem drogoztam, de most ezért nem fogom kipróbálni. Még csak az alváshoz sem tudom hasonlítani. A legutóbbi ájulásomat végképp nem, mert ezúttal aztán semmit, de írd és mondd SEMMIT nem érzékeltem a külvilágból. Azt mondják, ezzel szemben alvás közben az érzékeink pl a hallás, szaglás azért működik. Ájulás közben ezt én nem tapasztaltam. Most meg pláne nem. Teljes sötétség volt és öntudatlan állapot. 

És ekkor rájöttem, hogy ilyen lehet a halál. Lámpa lekapcs, se kép, se hang, teljes feketeség, üresség, eszméletvesztés. Ha ilyen, akkor pedig nem kell félni tőle...