Sietve

Mindenki rohan. Sötét van, az emberek idegesek, vagy tudom is én, lehet, hogy csak én vagyok az. "El innen, el innen", mondja egy hang belül. Hajt a vágy, hogy újra abban a közegben legyek, amiben szeretek lenni, ahol megértem magam a többiekkel, ahol ugyanabban élnek, mint én. És stresszel a tudat, hogy késésben vagyok. "Gyerünk már, gyerünk már", mondja megint a hang. Szedem a lábamat, lépteimet megnyújtom és felnézek közben az égre. A ködtől a Hold fénye elmosódva látszódik. Sejtelmes. És hirtelen azon kapom magam, hogy vágyom arra, hogy valaki kézen fogjon, kivigyen egy rétre vagy csillagvizsgálóba, és megmutassa nekem a csillagokat, csillagképeket. De ez csak vágy vagy inkább álom. Ezért képzeletembe merülve bűvös tájakat járok be, melyeket a Hold tompa fénye világít meg... Aztán belépek az ajtón, és hallom, hogy a káldeusi bolygók sorrendje alapján idén a Nap éve van. Helyben vagyok, megérkeztem.