Segítés

Egy volt kolleganőm-barátnőm 4 hónappal ezelőtt szakított a barátjával. Nem tudta magát túltennie magát még, ez kristály tisztán érződött a leveleiben. Már egy hete folyamatos levélváltásban voltam vele, és igyekeztem jó hallgatóság lenni a számára, megértésem felől biztosítani, ugyanakkor finoman rávilágítani arra, hogy hiú ábrándokat dédelget. Tettem mindezt azzal a figyelembevétellel, hogy az illető nagy valószínűséggel akkora 4-es, mint egy ház. Amikor egy egy felvetésemre nem reagált a hölgy, akkor tudtam, hogy jó helyen járok, bizony betalált, amit írtam. A levelezés kapcsán magam is meglepődtem, hogy tudok bölcs dolgokat mondani. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy hatalmas mosoly ült ki az arcomra és mérhetetlen nagy örömöt éreztem, amikor az alábbit olvastam:

"De le is fogja, az utóbbi pár napban most így érzem. Most erősnek érzem magam. S Gizusom, ebben nagy szereped van! Csak mondom. 

Hálás köszönet a kedves, őszinte szavaidért. Mindig."

 

Végre! Sikerült eljutni oda, hogy ez az ember visszataláljon önmagához és előre nézzen és lezárja a múltat. 

 

Amikor ilyen visszajelzést kapok, akkor érzem, hogy én is hozzáteszek valamit a világhoz, van hasznom a világon...