A minap kivételesen 15-ös busszal mentem haza. Már több, mint egy évtizede lakom itt, mégis mindig elámulok, amikor a várost bámulom a buszból, hogy mennyire gyönyörű. Kacskaringósan kanyarogtunk a nyár végi-ősz elejei, kellemes szürkületben a Diplomata-negyedben. Már számtalanszor láttam a házakat ezen a környéken, mégis tátva maradt a szám. Hogy miért, fogalmam sincs. Lehet, hogy eddig nem néztem fel ilyen magasra, de az is elképzelhető, hogy a felújított házak képe ragadott meg. Egyik után másik ámulatba estem, hogy milyen gyönyörű házak vannak ebben a pár utcában. Elgondolkodtam, hogy régen az építészek mekkora hangsúlyt fektettek arra, hogy milyen stílusban építsenek meg egy házat, hogy milyen boltív legyen az ablaknál, ne pedig csak egy szimpla négyszög alakú, hogy egyedit akartak alkotni. Sikerült, és a sok stílus békésen meg is fér egymás mellett.
Aki ámulatba akar esni, javaslom, tegyen egy kört a 15-ös busszal és nézzen föl jól a magasba, miközben utazik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése