Hálás vagyok a sorsnak, hogy viszonylag nyugodt gyerekkorom volt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy még a szocializmusban nőttem fel, ezért tudok értékelni dolgokat. Hálás vagyok a támogató szülőknek, akkor is, ha nem értik a lelkem és soha nem is értették. Lehettek volna rosszabbak, de hagyták, hogy a művészi énem kiéljem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy tanulhattam, járhattam egyetemre. Hálás vagyok a sorsnak, hogy van lakásom, van munkám (sőt autóm is), hogy megadatott és megadatik az utazás is. Hálás vagyok, hogy egészséges vagyok.
Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy vajon miért kapom a mostani életemben ezt a jó életet. Kiérdemeltem volna?
Hálás vagyok, hogy nem egy szeméttelepen élek egy elmaradott országban, vagy nem attól kell rettegnem, mikor lépek taposóaknára, vagy hogy nem nekem kell menekülnöm és napokat hánykolódnom étlen szomjan egy hajón.
Meg kell becsülni azt, amit ad a sors.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése