Kellett

Sosem gondoltam volna, hogy szép emlékként és szeretettel fogok egyszer visszagondolni a szingli éveimre. Olyan ez az egész, mintha akkor kezdtem volna igazán élni és belekóstolni a nagybetűs életbe. Azt hiszem, valóban ez történt, s mindeközben hatalmas személyiség fejlődésen mentem keresztül. 

Ma már tudom, hogy kellett az, hogy
-megtanuljak a saját lábamra állni
-megtanuljak egyedül bevásárolni
-feladni a csekkeket és mindenféle hivatalos ügyet intézni
-megtanuljak egyedül gondoskodni a kutyámról
-megtanuljak kijönni a saját keresetemből
-megtapasztaljam, milyen teljesen egyedül lenni
-megtapasztaljam az internetes társkeresés előnyét, hátrányát
-megtapasztaljam, milyen az földre rogyva sírni a magánytól
-megtapasztaljam, milyen a jó szex
-megtapasztaljam, milyen berúgni és másnaposnak lenni egy szerelmi bánat után
-megtapasztaljam, milyen, amikor az ember beteg és egyedül van és még akkor is kell másról gondoskodni (kutya)
-megtapasztaljam, milyen barátnőkkel kirándulni, bulizni
-megtapasztaljam, milyen egyedül karácsonyozni
-kiéljem magam és kalandozzak
-megtapasztaljam, milyen az, amikor a férfiak csak játszanak és kihasználnak esetleg anyagilag lehúznak
-megtanuljam szeretni magam
-megtanuljam élvezni az életet és megtalálni azokat a dolgokat, amik örömet szereznek és amelyekből töltődöm
-megtanuljak vezetni, autót fenntartani
-megtanuljak utazni a világban és utazást szervezni
-megtanuljam elfogadni magam
-merjek átváltozni és Nővé válni külsőleg, belsőleg
-megtapasztaljam, milyen a hétvégéket, nyarakat, ünnepeket egyedül tölteni

Ezek mind mind kellettek ahhoz, hogy az lehessek, aki ma vagyok. Hogy beállhassak középre és hogy értékeljem mindazt a jót, amit az élet ad. Hogy értékeljem azt az embert, akit a sors adott és megbecsüljem a kapcsolatot. Hogy minden pillanatát élvezzem az életnek, hiszen olyan rövid... Hogy adhassak és segíthessek másoknak. 

Ha visszatekintek a szingli éveimre, szeretetet érzek és azt, hogy szép időszak volt. Pedig néhol nagyon is nehéz volt. Be sem kell csuknom a szemem, látom azt a 30 éves lányt, aki voltam és azt a Nőt, akivé váltam. Látom, szinte lepereg egy film, mi mindent csináltam ezalatt a 6 év alatt, látom, mi minden történt. Jó sok. Jó is, rossz is. Olyan érzés ez, mintha most becsuknám ezt a fotóalbumot és új fejezet nyílna az életemben. Bízom benne, hogy nyílik is.