Egy hete egy ember azt mondta, hogy át kell állítani a gondolkodásunkat és a hozzáállásunkat ahhoz, amit szeretnénk elérni. A lényeg az, hogy ne arra összpontosítsunk, hogy "miért nem", hanem, hogy "miért igen". Vagyis abban az esetben, ha az ember szeretne párkapcsolatot, akkor ne az érdekelje, hogy miért nem sikerül és mit kéne tennie, mert ez teljesen indifferens. Tehát az olyan válasz, hogy "azért szeretnék párkapcsolatot, mert elég a magányból" nem jó, mert negatív töltetű. A "helyes" válasz az lenne, hogy "azért szeretnék párkapcsolatot, mert jó a másikkal együtt lenni".
Alapvetően értem az elképzelést, sőt, egyetértek vele. De föltenném a kérdést az illető úrnak, aki ezt a gondolatot megfogalmazta, hogy abban az esetben, amikor az ember már azt is elfelejti, milyen érzés valakivel együtt megnézni egy filmet, vagyis a jó dolgokról az emlékképe erősen megcsappan, akkor hogy a fenébe fordítsa át pozitívba az érzéseit, gondolatait...?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése