Majdnem másfél évig tartott a nyugalom. Hivatalosan még nem tudom, de már szinte biztos, hogy megszűnik az osztályunk. Ez a mai magyar és nemzetközi helyzet, kb. eddig tart egy munkahely. Elkeserítő. Most lehet újra keresni. A felmondási idő három hónap, így, ha augusztusban bejelentik, akkor októberig vagyok lefedve. Még nincs rajtam a para. Azt hiszem, jót tett az önbizalmamnak az, hogy újra multinál dolgozom, hogy elemzéssel foglalkoztam és hogy csupa pozitív visszajelzést és értékelést kaptam. Bízom benne, hogy ezúttal könnyebben fogok boldogulni. Ráadásul most már nincs meg a "góc" (=Leó), ami akadályozott az előző helyről való kitörésből.
Iwonnak ettől függetlenül örülök, és nem hagyom, hogy ez a változás befolyásolja az örömöm. Épp ideje volt, hogy legyen. Iwon egyszerű, szép és minket fog szolgálni. Sok élményünk lesz együtt és szükségünk van rá.
Három éve és három hónapja írtam egy listát arról, hogy a szakítás után miket szeretnék elérni, milyen vágyaim vannak, és kitettem a hűtőszekrényemre, hogy amikor elhaladok előtte, minidg lássam, miket lehet kipipálni, és mi az, ami még hátra van. Persze évről évre a lista sokkal részletesebben mutatta a vágyakat havi bontásban, de a fő célok ezek voltak:
-lakásfelújítást, bútorcsere (szóval olyanná varázsoltam a lakásomat, amilyennek szerettem volna)
-hitel visszafizetése
-digitális fényképezőgépet
-laptop
-mobil
-új ruhatár
-képzések, tanfolyamok
-könyvek
-gondoskodás a nyugdíjas éveimről.
Az utolsó pont, a legnagyobb falat, Iwon volt. Bár még nincs meg, már nem sok választ el tőle. Furcsa érzés. Valahol hittem is meg nem is, hogy egyszer lesz. Most már tényleg csak egy pasi kell (na meg egy állás újra...).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése