Még gyerek voltam, amikor az egyik szomszéd felhívta a figyelmemet a hangokra. A lényeg az volt, hogy ha egy thrillerről vagy horrorfilmről levesszük a hangot, a kép, a látvány egyáltalán nem rémiszti az embert. És kipróbáltam, tényleg úgy volt.
Most, hogy a szomszédban tévéznek és a falon keresztül hallom a zenei aláfestést, a menekülést és a sikolyokat, majd' összefosom magam félelmemben, pedig semmit sem látok. Érdekes, ahogyan az ember működik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése