Még akkor történt, amikor exemmel Gazdagrétre jártunk kutyát sétáltatni. Csapatostul mentünk, mindig voltunk hárman-négyen. A kutyák élvezték a mező lekeresését és a vadászatot. Rendszerint becsatlakozott az út felénél egy Gazdagréten lakó, hatvan év körüli bolgár pasas, aki már negyven éve élt Magyarországon, de még mindig erős akcentussal és helytelen ragozással beszélte nyelvünket. Már az akcentus is néha mosolyt csalt az arcunkra, de az alábbi mondata után fetrengtünk a röhögéstől.
Történt, hogy elkísért minket a kocsihoz a séta végén. Tudta, hogy új a járgány, és valami kedveset akart mondani. Ezt sikerült az emblémára pillantva:
"Milyen szép pingvined van!"
:-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése