Amerikai, multinacionális cégünknél tavaly szervezték meg első ízben az APICS névre hallgató, nemzetközileg is elismert logisztikai képzést és vizsgát. Teszt jelleggel minden osztályról csak két ember vehetett részt. Egyébként nem olcsó mulatság, ráadásul a vizsga sem könnyű: 90 százalékot kell elérni, mindezt angol nyelven.
Nem voltam benne az első turnusban. A második körbe viszont beszállt buzgó mócsing, magyar főnökünk. Számtalanszor jött hozzánk beszámolni (reprezentálni), hogy mennyi energiája van ebben a képzésben, és hogy nem egyszerű a dolog, nagyon kemény.
A minap megtekintette a már említett főnök kolléganőm két plüssállatát az asztalon. A kissé elvarázsolt hölgy elmondta, hogy hívják őket: Levi és Jóska.
Másnap újra tiszteletét tette nálunk főnökünk, közölte, hogy szabadságra megy, majd a plüssállatokra nézett és találgatni kezdett:
-Gyuri! - mondta lelkesen.
-Nem, nem. - rázta a fejét a kolléganő, majd egymásra néztünk mosolyogva.
-Na? Eddig kettőből nulla. - szálltam be.
-Hogy hívják a másikat? - kérdezte munkatársam a főnöktől.
-Levi! - mondta lelkesen és nevetve ránk nézett felváltva.
-Igen! - ujjongott a kolléganőm.
Higgadtan, de viccesen hozzátettem:
-Kettőből egy, ez 50 százalék. APICS-en azért ez kevés, ugye tudod.
Röhögés.
-Azt hiszem, nem akarom, hogy a G. ellenségem legyen, ha ilyen, amikor csípős kedvében van. - szólalt meg vezetőnk.
-Á, ez semmi. Nála ez a BAU állapot (business as usual). - világosította föl kolléganőm hahotázva.
Na ilyen a Skorpió Merkúr. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése