Esküszöm, az utat vártam. Az egy hét végül is hamar eltelt, s valahogy túlélhető is volt. Kiváltképp onnantól kezdve, hogy a betanítandó csoportból az olasz, negyvenes faszi, Stefano az egyik tréningen igen csak stírölni kezdett. Őszintén szólva nem érdekelt az, ami a webex-en ment, hiszen, semmi közöm nem volt hozzá. Így levelezésembe és aktuális munkámba merültem a laptopomon. Már többedjére történt, hogy mikor felnéztem, láttam, hogy Stefano néz, majd elkapja a tekintetét. "Hm... most tényleg engem néz, vagy csak káprázik a szemem?" - tűnődtem magamban. Megszoktam, hogy nem szoktak már nézni, vagy maximum Oroszlán Vénusszal rendelkező, dekoratív, már már "too much" kategóriájú kolléganőmet tüntetik ki figyelemmel. Rácseteltem hát mellettem ülő kolléganőmre, hogy jól látom-e, hogy az olasz bámul. Jól. Wow!! Na több se kellett, szemezni kezdtem vele, just for fun jeligével. Figyeltem az arcát, majd hosszú percek után esett le, kire is hasonlít olyan veszettül a tekintete és a mosolya: az "én" Gusztimra! Ahh.... Gusztiért pedig odavagyok. Na ez a kis szemezés igencsak feldobta a kedvem és az unalamas tréninget is. Milyen érdekes. Amikor jön végre egy valaki, akkor jön a többi is...?
Na de, ahogy Milka Bébi szokta mondani, nem ez volt az egyetlen ilyen jellegű siker a héten. Az egyik étteremben velem szembe leült egy asztalhoz egy idősebb faszikból álló társaság, ahol a "lila inges" igencsak sármos volt: magas, jó kiállású, ősz haj, szemüveg. Elkezdtem figyelni őt, s kiszúrt magának. Na, onnantól kezdve neki sem kellett több: szemezni kezdett. Lehetett vagy ötven éves, nem tudom, biztos jót tett a májának, hogy egy "fiatal" pipi stírölte. :-)
De térjünk vissza egy pillanatra a CDG-re. A tranzitban csokis muffint majszoltam újfent (ez a befutó kombináció az útra), s bámészkodtam. Szemben velem egy Air France gép, kis teherhordó kocsik jönnek mennek. Ahogy nézem, úgy érzem, annyira le vagyok nyűgözve, hogy nekem reptéren kellene dolgoznom. Elhatározom, hogy amint hazaérek, megveszem a Terminal c. filmet. Minden percét élvezem a bámészkodásnak. Kolléganőim francia divatmagazinokba mélyülnek, és meg csak szívom magamba a reptér atmoszféráját, figyelem minden rezdülését és fotózom. Késve indulunk, már kiírták.
A poggyászfelvételnél segédkező ferde szemű francia nem tudom, mit nem értett: világosan elmondtam neki, hogy ne a szárnyhoz adjon jegyet, erre pont ahhoz adott. A vészkijáratnál ültem. Szomszédom egy fiatal, menedzser, ifjú titán, még a céges badge is a nyakában lóg, s öltönyben feszít. Javára legyen mondva, roppant udvarias, s felteszi a laptopom a helyére. A felszállást nagyon élvezem, iszonyatosan meredeken törünk az égbe. Alattam a CDG, és búcsút intek neki, ki tudja meddig, mikor láthatom viszont.
Titán szomszédom beszélgetést kezdeményez, majd átül a mellettem lévő székbe, mondván nem hallja, amit mondok. Végig roppant udvarias, előzékeny, érdeklődő. Beszélgetünk. Látom, hogy bejövök neki. Néz. Izgul. Elmondja ötször, hogy nincs barátnője. Én már abba belefáradtam, ahogy felsorolta, milyen tevékenységei vannak és milyen sportokat űz. Figyelem őt. Tetszik is, meg nem is. A teste jó, az arca nem rossz, de a kis kukorica méretű fogak nem igazán megnyerőek. De sebaj, hiszen éppen valami friss dologban vagyok most. Ad névjegyet. A leszálláskor végig úgy gardíroz, mintha a testőröm lenne. "Hm... a férfiak tényleg akkor tapadnak csapatostól, amikor már valami alakul...? Nem hiszem el..." Nem tudom eldönteni, hogy megadjam-e a számom. De bizonytalan vagyok, ezért megcsörgetem a poggyászt várván. Ki tudja? Ha másra nem, networkingre jó lehet még. Gyorsan átírja a számot a privát telefonba, és arról csörget meg, hogy meg legyen nekem az a száma is. Elégedett mosollyal teszi bele a mobilt az ingzsebébe. Kezemben a telefonom, és még mindig csörög.
-Te, ez még mindig csörög.
-Ki van zárva, letettem.
-Nézd meg. - mutatom feléje az iPhone-t.
-Hm... látod, ennyire nem akaródzik elfelejteni téged...
Jaj, ez édes. Amikor hazaértem, hívott. Csak azért, hogy rendben hazaértem-e. Hát kérem, vannak még lovagok, úgy tűnik. Nem Budapesten, hanem Miskolcon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése