Még hétfőn írtam...
Nehezen hallom meg a hangot. Erőtlenül felemelem az órát és ránézek. Hat óra harminc van. Nem tudom, hol vagyok, csak azt érzékelem, hogy fáj a bal szemem és nem akarok felkelni. Jól esne még aludni. De muszáj kelni, úgyhogy kikászálódom az ágyból. A fürdőszobában bekapcsolom a légkeveréses fűtőt, hogy fújja rám a forró levegőt. Aztán nagy nehezen beteszem a lencsét a szemembe – s ezúttal elsőre sikerül. Teát teszek oda, mert érzem, hogy jól esne már korán reggel egy, na meg a Cataflamot is be kell vennem valamivel. Felkapcsolom az olvasólámpát, melynek meleg fénye félhomályt teremt a lakásban. Elhúzom félig a függönyt, míg a víz forrni kezd, és ekkor látom, hogy kint szakad a hó. Kutyám elnyúlva fekszik a szőnyegen és teljes nyugalommal élvezi a reggeli idillt. A konyhában megízesítem a teámat, majd szürcsölni kezdem. Ahogy kortyolom, fejem az ablak felé fordítom. A lakás meleg színe, fénye tökéletes kontrasztot alkot az ablakon túli téli valósággal: kint gőzölgő kémények, szürke égbolt és megannyi hópehely-sereg, bent kellemes, nyugodt otthon. Valamiért a Roxette enyhén melankólikus-romantikus, You Don't Understand Me c. dala van a fülemben. Szeretem az ilyen reggeleket. Ilyenkor legszívesebben visszabújnék az ágyba és aludnék tovább...
Nehezen hallom meg a hangot. Erőtlenül felemelem az órát és ránézek. Hat óra harminc van. Nem tudom, hol vagyok, csak azt érzékelem, hogy fáj a bal szemem és nem akarok felkelni. Jól esne még aludni. De muszáj kelni, úgyhogy kikászálódom az ágyból. A fürdőszobában bekapcsolom a légkeveréses fűtőt, hogy fújja rám a forró levegőt. Aztán nagy nehezen beteszem a lencsét a szemembe – s ezúttal elsőre sikerül. Teát teszek oda, mert érzem, hogy jól esne már korán reggel egy, na meg a Cataflamot is be kell vennem valamivel. Felkapcsolom az olvasólámpát, melynek meleg fénye félhomályt teremt a lakásban. Elhúzom félig a függönyt, míg a víz forrni kezd, és ekkor látom, hogy kint szakad a hó. Kutyám elnyúlva fekszik a szőnyegen és teljes nyugalommal élvezi a reggeli idillt. A konyhában megízesítem a teámat, majd szürcsölni kezdem. Ahogy kortyolom, fejem az ablak felé fordítom. A lakás meleg színe, fénye tökéletes kontrasztot alkot az ablakon túli téli valósággal: kint gőzölgő kémények, szürke égbolt és megannyi hópehely-sereg, bent kellemes, nyugodt otthon. Valamiért a Roxette enyhén melankólikus-romantikus, You Don't Understand Me c. dala van a fülemben. Szeretem az ilyen reggeleket. Ilyenkor legszívesebben visszabújnék az ágyba és aludnék tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése