Mostanában felmerült bennem a kérdés
többször is, vajon miért fogok ki gyatrábbnál gyatrább szolgáltatókat.
Vajon mi az üzenete annak, hogy nem találok egy normális, empatikus,
precíz manikűröst, vagy éppen masszőrt. Vajon az én igényeim magasak, vagy
a szakma tényleg ennyire lezüllött? Gyakran van az úgy, hogy amikor az
ember új helyet próbál ki, akkor nem az derül ki, hogy igen, új hely
kellett, hanem az, hogy jó helyen volt-van. Jelen esetben nem hinném,
hogy erről lenne szó, de majd elválik.
Majdnem egy évig
jártam egy helyre, ahol egy huszonhárom éves leányzó készítette nekem a
manikűrt és festette a körmöm. Becsültem a lányban, hogy a saját
műkörmösüktől tanulta el. Papírja tehát nincs a szakmáról, de engem nem
érdekelt, csak a teljesítménye. Eleinte nagyon precízen csinált mindent,
alapos volt. Mivel összehasonlítási alapom nem volt, meg voltam vele
elégedve. Ott kezdett el elegem lenni, amikor a pasija a háta mögött
ült, mint egy pincsi kutya és végig hallgatta az intim sztorijaimat,
amire persze a körmös lány kérdezett rá. No meg amikor még a
negyven-ötven perces foglalkozás alatt sem bírta ki, hogy ne küldjön
whatsapp üzeneteket a haveroknak. Egyszerűen tiszteletlenségnek tartom
az ügyféllel szemben. De túlléptem rajta, mondván, hogy fiatal, gőze
nincs még arról, hogy milyen az, amikor az ember már több mint tíz éve
dolgozik és jól esik neki egy kis regenerálódás egy ilyen helyen. Itt az
ember nyugalomra vágyik és arra, hogy kényeztessék. Bizalmam ott ingott
meg, amikor a minőség is romlani kezdett. Összecsapta sokszor a munkát,
csúnya lett a francia mainkűrön az ív és tetjébe még a színválasztékot
is meguntam (nem volt sok).
Így történt, hogy másik manikűrös
után néztem. Ad-hoc jelleggel beugrottam a tőlem két sarokra lévő
szalonba, ahol egy velem egyidős csaj csinálta meg a kezem, körmöm.
Zongorázni lehetett a minőségi különbséget. A csaj nyolc éve körmös, és
azt hiszem, profi. Teljesen másképp nyúlt a kezemhez, sokkal precízebb
és gyönyörű ívet húz a francia manikűrhöz. Én ezen mérem le, ki mennyire
ügyes. Mivel meg voltam elégedve, elkezdtem ehhez a körmöshöz járni.
Már többedik alkalommal ültem a székében, amikor is betért egy
huszonéves fruska, aki láthatóan az egyik törzsvendége lehetett. Leült a
csaj mellé egy székre, majd beszélgetni kezdtek. A körmöst az
érdekelte, hogy milyen kombinációt csinálnak majd a leányzónak, még
köveket és díszeket is adott a lánynak, hogy nézegesse. Mindezt úgy,
hogy közben az én kezem csinálta. Szívem szerint azt mondtam volna (és
nem tudom megmagyarázni, hogy miért nem tettem), hogy esetleg az ÉN
körmömmel kéne foglalkozni, mert jelenleg én ülök még ott. De nem
mondtam, én bajom. Értem, hogy a törzsvendég fontosabb és esetleg jobban
kedveli, de ez akkor is parasztság egy ügyféllel szemben.
Felháborodottságomban inkább elhatároztam, hogy újból másik körmös után
nézek.
Így jutott az eszembe a parkban lévő exkluzív
szalon. Tetszik a berendezés, az egész üzlet hangulata.
Kutyasétáltatások alkalmával mindig megcsodáltam a boltot, de sosem
mertem oda elmenni az árak miatt. Most úgy voltam vele, hogy ilyen árak
mellett csak foglalkoznak már a vendéggel. Tévedtem. A fiatal, szőke,
apró termetű, ám annál nagyobb egóval megáldott csaj hozzám sem szólt
egy szót sem, úgy csinálta meg a kezem, körmöm. "Mi a fene van a
szolgáltatókkal" - tettem föl magamban fölháborodottan és egyszersmind
csalódottan a kérdést. Én nem vagyok szolgáltató, de úgy gondolom, ha új
vendég térne be hozzám, akkor legelőször is megkérdezném, hogy miben
segíthetek, aztán igyekeznék megérteni, mit szeretne, milyen az
elképzelése és megpróbálnám feltérképezni, hogy milyen ember lehet a
másik. Igen, mindenkinek van rossz napja és el tudom képzelni, hogy az
ember egy idő után belefárad az új és új kliensekbe. De akkor tartson
szünetet vagy nézzen más munka után. Amikor megkérdeztem a szőke
szirént, hogy díszítést szokott-e csinálni, megvonta a vállát, majd
megrázta a fejét és ezzel el is intézte. "Remek" - mondtam magamban, s
nyugtáztam, hogy ide sem jövök többé.
December elején
megleptem magam egy vákuummasszázs kuponnal, mert úgy éreztem, szükségem
van töltődésre és egy kis formálódásra. Már akkor a plafonon voltam,
amikor két napon át nem tudtam időpontot egyeztetni a csajjal, mert
folyamatosan dolgozott. Nem hiszem el, hogy nincs 2 perce egy telefont
elintézni 2 munka között... Hogy akar így új klienseket?! Az első
találkozásunk előtt egy órával felhívott, hogy menjek fél órával később.
Utálom az ilyet. Igen, van ilyen, de akkor is utálom. De csak
összejött. A masszázs maga jó volt, de nem hiszem el, hogy ennyire nem
érzik (pláne egy masszőr?!), hogy mire van szüksége egy vendégnek egy
ilyen helyen. Kint van a Buddha szobor, meg néhány keleti motívum a
falon, ám a rádióból valami szörnyű techno szólt. Hát ehhez a
környezethez éppen nem ilyen zenére lenne szükség, hanem valami lágy
indiai vagy kínai zenére, világzenére. Olyanra, amitől az ember ellazul.
Az hab volt a tortán, hogy a lány szája be nem állt. Ez még hagyján -
bár megint csak azt mondom, ezeknek az embereknek még nem volt személyes
tapasztalatuk azzal kapcsolatban, hogy milyen egy igényes és figyelmes
szolgáltatás -, de a csaj végig saját magáról beszélt! Hát hol van itt a
vendég...? Miért nem lehet megkérdezni, hogy miben segíthetek? Hol
szeretnél fogyni stb? Ehelyett meghallgathatom, hogy ő most mennyire
nincs balanszban önmagával, mennyire kivételesen jó a nyelvérzéke és
hogy ő hálát ad az égnek, hogy hasra hízik, mert onnan könnyebben lejön a
fölösleg. Hát remek.
Ezek után a második alkalmat lemondta,
ínhüvelygyulladás miatt. Igen, ilyen is van, és sajnálom. Ezt megértem,
de azt már nem, hogy miért vállal be olyan határidőt, amiről egyértelmű,
hogy nem fog működni, ergo nem fog a karja addig meggyógyulni?! Ugyanis
a mai időpontomat is lemondta...
Hát kérem, én ezeket az
embereket összegyűjteném egy csomagba és kötelezően előírnám nekik, hogy
elmenjenek egy olyan kezelésre (mindegy milyenre, köröm, fogyás, stb),
ahol a szolgáltató velük foglalkozik, ahol kíváncsiak rájuk, ahol meg
akarják érteni az igényeiket és ahol ellazulhatnak és relaxálhatnak egy
fáradt nap után. Akkor talán megértenék és látnák, hogy hová kell(ene)
fejlődniük...
A keresést nem adom föl. Bízom benne, hogy
megtalálom azt az empatikus szolgáltatót, aki olyan minőségben dolgozik,
ami számora megfelel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése