Az aranyhal és az ember

A minap az egyik cikk szerint az emberek kevesebb ideig figyelnek egy dologra, mint az aranyhalak. Ez gáz. Az aranyhal a fejlettségi szint alján van, nem egy értelmes teremtmény... És akkor az ember, aki kint van a világűrben, eljutott odáig, hogy egy aranyhal lekörözze koncentrálásban.

De nem csodálom. Jártamban, keltemben lépten nyomon belebotlok okostelefonjukba merülő emberekbe. Férfiak és nők, idősek és fiatalok, gyerekek és középkorúak, mindegy, milyen életkorról vagy nemről beszélünk. Mindenki az okostelefonját bogarássza. Az eladó a boltban azért adott másmilyen corn flakes-est, mert nem figyelt arra, amit mondtam, és mellényúlt. Miért nem figyelt? Mert épp az okostelefonján üzengetett valakinek. Az üllői úton lévő kis pizzasütő és házhoz szállító cég konyhai ajtaja nyitva, a konyhai dolgozó nő - rendelés hiányában a holt időt agyon csapván -a pultra támaszkodva szintén az okostelefonját birizgálja. Emberek a zebrán átkelve, fülükben a fülhallgatóval, okostelefonjukat bámulva, másokat nem észrevéve próbálnak meg áthaladni az út túloldalára, miközben egyszer kétszer beleütköznek a szembe jövőkbe. Ugyanez van a mozgólépcsőn, kasszánál való sorban álláskor, sőt fizetéskor sem figyelnek oda, hanem akkor is az a fontos, hogy a havernak lecseteljék, hogy hánykor mennek bulizni... A listának nincs vége, napestig lehetne folytatni. És akkor csodálkozunk, hogy az aranyhal koncentrációs készsége meghaladja a miénket...?