Pénteken, ahogy hazafelé bandukoltam az enyhe, tavaszi estében kerületünk sétáló utcáján, megakadt a szemem az egyik üzlet cégérén. "Hm, ez érdekes" - tűnődtem magamban. "Bámulatos, hogy egy üzlet honnan hová jut és milyen változáson megy keresztül." Ez a kis üzlet annak idején a Vanilin cukrászda részét képezte, de egy különálló része volt annak. Bonbont és finom, apró csokoládékat lehetett vásárolni. Nagyon igényesen nézett ki, amolyan belga csokoládébolt fílingje volt az egésznek. Akárhányszor elhaladtam előtte, mindig arra gondoltam, milyen jó is lenne egy kis dobozva összeválogatni különböző bonbonokat és otthon megenni őket. De sosem vettem. Utána pedig már nem is tehettem, mivel a bolt megszűnt. Illetve átalakult. Amolyan bio bolt lett, ahol az ember megreggelizhetett egészséges ételekből, még búzacsíra levet is lehetett kapni. Nem tudom, mennyire mehetett az üzlet, mindenesetre a szép, belga csokoládébolt enteriőr eltűnt, és helyét valami egyszerűbb, modern dizájn váltotta föl.
Aztán tegnap, ahogy elhaladtam előtte, esett le, hogy már az egészséges bolt sem létezik többé. Helyét átvette a "Húsimádók boltja". "Ejha..." - motyogtam magamban. "Ez ám a páli fordulat a bio bolt és a búzacsíra lé után...
Ahogy tovább ballagtam, belém hasított az érzése, hogy mennyire hiányzik a kutyám. "Az én kicsi Grétim..." - sóhajtottam föl. Rettenetesen hiányzott, s hogy miért éppen, ott és akkor ezen az enyhe, tavaszi estén, nem tudom. Olyannyira megviselt, hogy majdnem kicsordultak a könnyeim. Felnéztem az égre, és arra gondoltam, hogy ő most ott fent van a mennyben és remélem, hogy finomakat eszik és boldog.
Érdekes, hogy ezek után, ma, Szentendrén, ahogy Timivel megálltunk a patak partján, egy nekünk háttal ülő berni pásztor azonnal felpattant és felmászott a lépcsőn és hozzám jött. Mintha csak érezte volna, mennyire hiányzik a kutyusom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése