A bevásárló körutam során halrudacskákat szerettem volna venni. Éhes voltam, mivel a délelőttöt az okmányirodában töltöttem. Elképzeltem a halrudakat frissen kisütve, mellé majonéz és friss saláta. Mmm... mennyeien hangzott. No de lássuk csak, melyiket vegyem? Ezek a halrudak olyan drágák. Talán az Iglo a legdrágább, azt most nem engedhetem meg magamnak. Megakadt a szemem két zacskós kiszerelésen. Elolvastam mindkettő hátán, hogy hol készítették. Az egyiket Lengyelországban, a másikat Észtországban. Hm... az észt gyártmány ugyan drágább volt, mégis mellette döntöttem. A lengyel gyártmányú halak néha förtelmesek, no és gondoltam, az észtek ennél magasabb szinten vannak, arról nem is beszélve, hogy észt szakra jártam az egyetemen, hát hadd legyen akkor már észt hal a kosárban.
Amint hazaértem, el is kezdtem készíteni az ebédemet. Először a salátát dobtam össze (jégsaláta, rukkola, koktélparadicsom, újhagyma, só és balzsamecet), majd kisütöttem a halrudakat. Tálaltam, mellé nyomtam egy adag majonézt és hozzáfogtam.
Fogalmam sincs, milyen fejet vághattam, amikor beleharaptam a halrúdba. "Ez mi a büdös franc úgy mégis?!" - kérdeztem csalódottan. Hogy ennek köze nincs a halhoz, az is biztos. De akkor mi ez, amit halrúd címszó alatt árulnak...? Fűrészpor befűszerezve? Nagyjából olyan állaga és íze volt. Hát ennyit a jobb minőségű, észt halhoz fűzött reményeimről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése