Levi

Egy hónappal ezelőtt Kedvesem születésnapi ajándéka miatt megkerestem Levit, akivel anno együtt dolgoztam az előző munkahelyemen, később aztán pedig a saját vállalkozásában másodállásban. Levi Rák férfi, akivel anno fél szavakból is megértettük egymást és hihetetlenül jól ráéreztünk a másik lelki világára. Vonzalom sosem volt közöttünk, nem kell aggódni. De csodás érzés volt, hogy volt valaki, aki megértett és nagyon, de nagyon rám tudott hangolódni. 

Nos, miután megbeszéltük telefonon, hogy igen, tud segíteni az ajándék nyomtatásában, megkérdezte, hogy vagyok. Elmondtam hát, hogy külföldre készülök menni dolgozni, mire rávágta, hogy "mindig is ilyen karriert képzeltem el neked". 
-Tényleg? - kérdeztem.
-Tényleg. 
Meglepődtem, de örültem, hogy ezt mondta. Aztán a párkapcsolatra terelődött a szó, és elmondtam, hogy igen, már lassan két éve együtt vagyunk. Azt kicsit nehezebben mertem bevallani neki, hogy van egy nagyobb korkülönbség közöttünk, de amikor csak annyit mondott, hogy "pfff... az nem számít", akkor megmondtam a konkrét számot. 
-Az nem sok, semmiség. Miért gondoltam én mindig, hogy neked idősebb társad lesz? 
-Tényleg ezt gondoltad? - döbbentem le ismét.
-Igen, mindig azt éreztem, hogy neked egy érettebb férfi mellett van a helyed. 

Ismerve Levi intuícióját, megérzéseit, józan meglátásait és a tényt, hogy egy olyan emberrel beszéltem, akivel már évek óta nem, villámcsapásként ért a pozitív megerősítése. De jól esett. Nagyon.