Senki földjén

A senki földjén érzem magam. A saját lakásomban már idegenként hatok, de még kint sem vagyok. Alig tudom eldönteni, mit csináljak. A holmim már 70 százalékban bepakolva, összekészítve. A többit csak az utolsó pillanatban tudom. De akkor mit tegyek? Szalonképes ruhám már alig van elő, kimenni csak sétára tudok. A családnál tegnap voltam, a barátok nem érnek rá, a boltok zárva. A vasalással kész vagyok. Takarítsak? Ugyan minek...? Sosem szoktam unatkozni, és most sem erről van szó. Inkább a várakozás idegtépő.