Mostanában...

Mostanában már nem tudom, ki vagyok igazán... semmilyen szempontból sem. Olvastam egy cikket arról, hogy a külföldi lét mennyire megzakkantja az embert és hogy ezen mindenki átesik és ez így van jól. 

"E szerint az első hónapok lelkesedését gyorsan követheti a letargia, kétségbeesés, mely gyakran vezet oda, hogy az ember teljesen kibillen a szerepeiből. És ez Így van jól. Ugyanis mindenképp kiesünk a szerepeinkből. Ha ezt megértjük, ha megtanuljuk magunkat definiálni és nem pedig a szerepeink által meghatározni magunkat, akkor az első nagyon fontos lépésen túl is estünk."

Ez megnyugtató... De akkor sem tudom, ki vagyok... Csak érzem, hogy változom, érzem, hogy természetes sminket kívánok, érzem, hogy más ruhák érdekelnek, hogy zavar a régi ruhatáram, hogy pontosan tudom, milyen stílust akarok, érzem, hogy már nem akarok mindenáron szelfiket vagy fotókat csinálni magamról/magunkról, hogy növesztem a hajam, mert más frizurát szeretnék, hogy aztán megint cicaszemet festek magamnak sminkelés közben, hogy zavar a hosszabb hajam és le akarom vágatni, hogy hogy hogy...

Mostanában így nézek ki... (És a fotók csak azért készültek, hogy megmutassam egy-egy barátnak az új szerzeményeket vagy hogy eldöntsem, melyik kardigánt vegyem föl a keresztelőre...)