Az a karácsonyi hangulat, amit gyerekként magamba szívtam, a magyar karácsony és annak minden velejárója, az sehol máshol nem érezhető, található. Számomra az az igazi karácsony, semmi más. Azt semmi sem überelheti.
Ellenben át tudom érezni és bele tudok merülni más országok karácsonyába, karácsonyi kultúrkörébe, de értelem szerűen nem fog annyit jelenteni számomra, mintha ott nőttem volna föl.
Így vagyok az angol karácsonnyal is. Az angol karácsony mesés, lenyűgöző, varázslatos... És ha kombinálni akarnám a magyart és az angolt (és esetleg egy kis némettel megfűszerezve), akkor arra is van példám. Az egyik talán legemlékezetesebb karácsonyon történt, amire mindig emlékezni fogok. Lehettem vagy 10-11 éves. A fa, mint mindig, feldíszítve állt a nagyszobában és piros égősora meleg fényt adott a szobának. Azon a karácsonyon társasjátékot kaptam (Mesék titka) meg Barbie kerti bútort. A dohányzóasztalon persze az elengedhetetlen gyümölcsöstál és beigli meg néhány szaloncukor sorakozott. A szőnyegre letelepedve állítottuk össze a társasjátékot, a háttérben pedig a tv ment halkan. Akkor láttam életemben először a Diótörőt jégen, és azonnal lenyűgözött. Még arra is emlékszem, hogy angol jégtánc volt, angolok csinálták. A díszlet, a jelmez és természetesen a történet és a zene magával ragadott. Azt a meghitt, karácsonyi hangulatot, amit akkor éreztem ott, a szőnyegen a szoba piros fényében a Diótörőt jégen látván, társasjátékozás közben, sosem fogom elfelejteni...
A Diótörőt láttam egyszer színpadon, az Erkel Színházban adták elő. Még anno létezett olyan, hogy opera bérlet, amit az iskolában lehetett venni. Nekem volt operabérletem és imádtunk eljárni az előadásokra. Szépen felöltözni, késő este utazni a városban, a szünetben a büfében venni egy kókuszgolyót mind mind nagy élmény volt gyerekként. A Diótörőt azóta nem láttam, csak cédén hallgattam, pedig évek óta szerettem volna karácsony előtt elmenni az Operaházba és megnézni, de valahogy sosem jött össze.
Pár hete a bevásárlásból hazafelé jövet a kocsiban egy reklámot hallottunk, aminek a Diótörő volt a zenéje. Fütyülni kezdtem az ismert dallamot, majd megkérdeztem Kedvesemet, hogy tudja-e, mi ez. Nem. A Diótörő. Kérdeztem, látta-e valaha, de nem látta. Ó, mondtam, ez egy csodás kis mese, nagyon karácsonyi és látnia kell.
Aztán éppen egy hete egy cikket olvastam a neten arról, hogy mik a legjobb programok mostanában Londonban. Rácsodálkoztam egy Hyde Park Winter Wonderland nevű helyre-rendezvényre. Jól nézett ki: korcsolya, karácsonyi vásár stb. de arra már nem volt időm, hogy elmélyüljek benne. Kedvesem viszont megnézte tüzetesebben, és szinte rezignáltan közölte, hogy az előadások között szerepel a Diótörő jégtánc verzióban. Felkaptam a fejem, a szemem csillogni kezdett, szinte teljesen felvillanyozódtam a hír hallatán és mondtam, hogy akkor ott a helyünk. Már meg is vettük a jegyeket, december 3-án megnézzük. Alig várom, mert bevallom, a honlapon található kép ill. videó azt a bizonyos karácsonyt juttatta az eszembe, azt a bizonyos angol jégtáncot, azt a karácsonyi hangulatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése