A jó:
Meg voltam róla győződve, hogy elrontottam az interjú harmadik körét. Tegnap éppen a Westendben koslattunk ajándék után egy kollégának, akit ma búcsúztattunk, amikor csörgött a mobilom. A belga HR-es hölgy volt, és azért hívott, mert szeretnék velem folytatni a kiválasztást és egyúttal meghívott a negyedik körre. Köpni, nyelni nem tudtam, de nagyon örültem, és azért ezt kifejeztem. Nathalie azt mondta, nagyon jól sikerült az előző interjú, mire azt reagáltam, hogy úgy éreztem, nem sikerült jól. Ezen kedvesen meglepődött, és azt felelte, hogy a Kevin és a nem-tudom-hogy-hívják el volt ragadtatva. Hát ettől meg én voltam elragadtatva. :)
Most már enyém lesz ez az állás, most már nem engedem meg azt, hogy a negyedik kör után szórjanak ki.
(Amúgy épp Leóval voltam, és miután letettem, azt mondta, épp meg akarta kérdezni, hogy mi van a múltkori telefonos interjúmmal, hogy ez a második kör lesz-e. A negyedik, válaszoltam. Ki is gúvadt a szeme. Ezután végig azon görcsölt, hogy engem akarni fog majd a cég, és akkor én elmegyek, és jaj... és hogy szeret és imád. Na ja, ilyenkor.)
A rossz:
Megnézni még csak csak megnéznek a társkeresőn, de jelentősen megcsappant az érdeklődők száma irányomba. Sebaj, gondoltam, akkor regisztrálunk a másikba. Emlékszem, amikor az első helyre reggeltem be, özönlöttek a levelek, csókok, értékelések. Nos, az új helyen ez nem így van. Sőt. Borzasztó nehezen akar beindulni. Már már azon gondolkozom, hogy abbahagyom az egészet, mert ennek a döglődésnek nincs sok értelme. Most is itt van bejelentkezve 2159 ember, aminek feltehetően a fele férfi. Ebből van néhány öreg, néhány fiatal, de a többség - felteszem -, hogy 25-40 év körüli. És mégsem. Mégsincs kapás.
Nem tudom, mit rontok el, min kéne változtatnom.
És azt sem tudom, ki a csúf... Én lennék az...?
