Ez a cím kicsit úgy hangzik, mint a szürrealista mű címe: Egy varrógép és egy esernyő véletlen találkozása a boncasztalon. Hát ez is valami hasonló volt.
Kaptam tőle egy statit, hogy „nagyon tetszik!”. Megnéztem az adatlapját, és a következőt írta: „Ha már jóban vagyunk, akkor foglalkozzon velem is, plusz ne legyen tovább itt fönt, szóval ne legyen hétpróbás szájbertündér.”
Tetszett. Amit írt az is, meg ahogy kinéz, az is. Ezért írtam neki a statira, melyből a következő párbeszéd alakult ki:
V: Nem vagyok szájbertündér. Vámpír vagyok. És te ki vagy?
Sz: Egy vén szatír vagyok, aki finom pipihúsra vágyik. Gy. A nevem.
V. Jól van, legalább őszinte vagy! Tetszik. G
Sz: Á, nem egészen. Vágyom már egy komoly nőcire, herótom van a magánytól. G. tök jó neved van.
Szó szót követett és az első hangos felnevetésem a következő levélkét olvasván volt:
Sz: Figyelj, engem mindig ezek a létra modellnők támadtak le, és úgy zsigerből a 160 körüli nők tetszenek. Elég monogám vagyok, de ennyit már felfedeztem magamban. Létrásss kép, gallyaztam legjobb barátom anyukájának házának a tetejét. Egy diófa baszkurálta a palát, amikor fújt a szél.Tetszel nekem.
Nos, a Szatír és a Vámpír vasárnap a Római-parton találkozott. A Szatír nem is szatír. Gyanítom a Vámpír sem vámpír, de jól érezték magukat. Sütött a nap, kellemes meleg volt, és érezni lehetett a Duna szagát is. A vonzalom kölcsönös volt, és elválás után még esemeseztek is, sőt a Szatír még fél tízkor felhívta a Vámpírt.
A Vámpír örült, hogy végre egy férfi, aki akart, aki tepert, akinek bejött, és aki neki is tetszett.
***
No amennyire szürrealisztikus volt a kezdés, annyira az a befejezése is. Igen, a befejezés 24 óra leforgása alatt.
Mert bár megkérdeztem, mit jelent az, hogy "jóban vagyunk", nem kaptam egyenes választ, csak annyit, hogy mindenki döntse el maga. Este sms-ben el is döntöttük: nem keresünk tovább. Én viszont úgy gondoltam, nem fair, sőt egyenest bunkó dolog valakit úgy otthagyni, hogy nem szólok neki, vagy éppenséggel randira nem elmenni. Ezért a randit is le akartam mondani. Hát visszaléptem az oldalra - utoljára, no meg neki is elküldtem az elérhetőségeimet. Lehet, hogy ez naivitás, én korrektségnek mondanám.
Délután kaptam egy üzenetet, hogy beléptem az oldalra, ez nála nem oké, ugye tudom.
Megírtam neki, hogy elvarrtam a szálakat, és lemondtam randikat, ezt csak ott tudtam megtenni, és hogy mindenki érdemel ennyi tiszteletet.
Erre azt mondja, hogy ha nekem fontosabbak azok az emberek, akkor ez van, neki olyan nő nem kell, aki visszalép oda.
Mondtam neki, hogy részemről ez így volt korrekt, és ha ő ezt így gondolja, akkor én nem is sajnálom, mert ő veszít nagyobbat. Jó keresést kívántam, elköszöntem, és leraktam.
Persze jött az sms, hogy azt hitte, én más vagyok. Mondtam, ezt jól látja, valóban az vagyok, épp ezért veszít sokat. És ha valaki azon kiakad, hogy korrekt vagyok mással, akkor az meg sem érdemel engem. Meg hogy én nem csinálok mással olyat, ami nekem is szarul esne.
Erre azt mondta, hogy akkor ott vannak nekem az ikonok, sok boldogságot, és hogy ő egy hús vér ember volt nekem. Válaszom: Köszönöm, így lesz, majd valakivel boldog leszek, ha te nem akarsz.
Azt is a fejemhez vágta, hogy én a virtualitást szeretem. Mondtam, hogy frászt, ha így lenne, nem találkoztam volna vele. És hogy nincs kedvem magyarázkodni, vitázni pláne. Felfogtam amit mondott, ne nyújtsuk. Hozzátettem, hogy a beszállítóimnak is mindig visszajelzek, ha nem nyertek, ezért is vagyok jó beszerző.
Na erre már nem reagált.
Először bántott ez az egész, mert bár nem éltem bele magam, szar volt ez az érzés. Az, hogy valaki szabályának ennyire meg kellett felelni. Most már kicsit jobb, és talán jó is, hogy nem kerültem össze egy ilyen emberrel. Nem tudom.
Mindenesetre megint jól elment a kedvem mindentől. Nem hiszem, hogy jelentkezne, bár ki tudja. Én nem fogok, azt viszont tudom.
Fogjuk fel úgy, hogy most is tanultam valamit. Aztán majdcsak túl leszek ezen is.
