Egyszer olvastam valahol egy díva vagy valami sztriptíztáncosnő véleményét az öltözködésről. Azt vallotta, hogy az öltözködés a fehérneműnél kezdődik, mert lehet rajtunk bármilyen csilivili ruha, ha alatta a fehérneműnk ócska. Mi több, a fehérnemű meghatározza a kedélyünket, a kisugárzásunkat, hiszen, ha egy szexi fehérnemű van rajtunk, akkor szexinek érezzük tőle magunkat és a viselésétől az egész mozgásunk megváltozik.
Osztom a véleményét a fehérneművel kapcsolatban. Ám ma ugyanígy jártam újdonsült futónadrágommal. Már jó ideje lóg rajtam a régi, vastag és meleg anyagból készült szabadidőnadrág. Régóta készülök új nadrágot venni, de ahogy a pamut zokni, ez a téma sem egyszerű. A nagyobb sportboltokban szintén vastag, meleg anyagból készült nadrágokat kínálnak. Van néhány vékonyabb is, de a legnagyobb baj az, hogy - isten tudja, miért - csak is kizáróan a következő színekben kaphatók: fekete, sötétbarna, sötétkék, rikító ciklámen, fehér, szürke. Sehol egy szép piros, egy világoskék, egy rózsaszín vagy egy színes. És ha ez nem lenne még elég, az áruk is megbotránkoztató: mindezen ocsmány színeket és fazonokat 8-12 ezer forintért vesztegetik. Hát nem, köszönöm.
Elmentem hát egy fiatalos boltba, ahol reméltem, hogy lesz néhány sportosabb ruhadarab is. És lőn. Meg is találtam kényelmes, középkék futónadrágomat mindössze 3600 forintért.
Itt, a próbafülkében vettem észre, hogy mennyit fogytam. Már a körtén belüli körteformám sem annyira körte. :)
Ma este fölavattam a nacit. Elmondhatatlan volt a különbség a régi és az új nadrág között. Minden relatív; mindig voltak, vannak és lesznek is nálam vékonyabb, hosszabb combú nők, de akkor is hihetetlenül jól éreztem magam a bőrömben. És ez számít! Nőiesnek, szexinek, sportosnak, elfogadhatónak éreztem magam. És ez szárnyakat adott a rakparton.
