Vasárnap este azt hiszem, éppen a körmömet festettem, amikor azt vettem észre, hogy kint iszonyat sötét van. Még tűnődtem is, hogy mi van, mindenki ilyen korán (23:30) lefekszik, vagy áramszünet van? És abban a pillanatban elöntötte az eget valami marha nagy sárga fényesség, mint a filmekben. Azt hittem, nagy vihar készülődik.
Hétfőn lelkesen meséltem Vízöntő ifjú titán kollégámnak (asztrofizika az egyik hobbija, mily meglepő), hogy mekkora villámlást láttam. Hm... Ő nem látott semmit. Erre tegnap megyek be, és azzal fogad, hogy nem villámlást láttam ám, hanem valami egészen mást; már a neten is fent van. Juj, de izgalmas! Me-te-ort? Még a szakemberek sem tudják pontosan, mi volt az. De én örültem, hogy láttam.
Más.
Bika barátnőm múlt szerdán látott, aztán tegnapelőtt újra. Azt mondja nekem, hogy "Gizusom, te megint fogytál? Te megint fogytál!" Erre már tényleg nem tudok mit mondani. Hogy 4-5 nap alatt látványosan fogynék? Hm...nem hiszem. Tegnap pedig egy volt kolléganő jött be látogatóba, aki november eleje óta nem látott, és teljesen ledöbbent, hogy mennyit fogytam, és megkért, ha lehet, akkor többet már ne, és egyek rendesen.
Ma fölvettem a farmerom (harisnya nélkül), és brutálisan rosszul éreztem benne magam. Nem is tudom, mint Stan Pan ruhájában: lóg rajtam, lötyögök benne. Borzasztó! Nem is érzem magam nőiesnek. Banálisan hangozhat a mondat egy nő szájából, de tényleg nincs mit fölvennem. Minden lóg rajtam. Muszáj leszek venni valamit. A kérdés, hogy miből. Ugyanis épp a minap gondoltam bele, hogy minden pénzem a képzésekre költöm. Most kell még 3 tanfolyam plusz egy tábor ahhoz, hogy hivatalossá váljon az egy éven keresztül tanult tudásom. Ez nem kevés pénz, idő és energia. Nem sajnálom, ez most befektetés, de így nem megy sok más dolog. De azért bizakodó vagyok: ha minden igaz, hamarosan átcsoportosulnak a költségeim. Szóval tudom, hogy mire oda jutok, mindenre meglesz a keret. Ennek így kell lennie! :)
Ettől függetlenül valóban nem eszem sokat, és leginkább nem változatosan. A múltkor Márti megkérdezte, hogy ínyenc vagyok-e, mert kíváncsi volt a flegmatikus embertípus szokásaira. Mondtam, hogy nagyon szeretek enni, szeretem a jó kajákat, de hogy én magamnak változatosan és állandó jelleggel főzzek... Pffff... Szó se róla, ha elkap az ihlet, hogy készítsek valami finomat, vagy ha éppen csirkepaprikást kívánok tarhonyával és ecetes almapaprikával, akkor képes vagyok összeszedni magam, de amúgy nem csinálok ebből nagy faksznit. Tökéletesen elvagyok az alábbi kajákon (és variációikon) napokon keresztül:
-párizsi á la natúr
-virsli (sütve vagy hotdogként, esetleg karikázva tükörtojás mellé)
-májkrém (magában)
-ketchup
-tojás (főzve vagy tükörtojásként)
-margarinos kifli
-kefír keksszel
-paradicsomszószos tészta
-spenótos tészta
-mákos tészta
-diós tészta
-mákos guba
-palacsinta
-tejbegríz
-paradicsomleves
-paradicsom
-saláta (nyáron)
Szóval ezeket szoktam enni általában, ezek forognak nálam. Hát tényleg nem viszem túlzásba, mi tagadás. Márti már röhögött, amikor a ketchupnál tartottam. Megállapítottam, hogy a gyros, amit ettünk a beszélgetés közben, számomra felért egy ízbombával.
A lényeg, megtervezem az éves büdzsémet, aztán kiteszem a hűtőmre. Tavaly olyan jól sikerült minden vágyat megvalósítani, ami kint lógott a hűtőszekrény ajtaján...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése