Punnyadás

Ma semmi nem érdekelt. Sem a takarítás, sem a bevásárlás. Hűtőm már éppen kong az ürességtől, de a túléléshez még találok benne ennivalót, így ma a kényelmet és a pihenést választom. Tegnap este elhoztam a megrendelt dévédéimet. Végre megvan a Poirot sorozatból az utolsó 4 rész is, végre teljes a gyűjteményem. Nem tudom, pontosan hány évvel ezelőtt kezdtem el gyűjteni. Az biztos, hogy akkor még nem lehetett kapni a díszdobozos verziót, kénytelen voltam egyenként beszerezni az epizódokat. Most végre meg van mind. Büszke vagyok rá. Az ember mindig büszke a gyűjteményére.
Miket is szoktunk gyűjteni? Szerintem az ember bármit képes gyűjteni. Régen, gyerekkoromban volt vasárnap, a matiné után, 11 órakor egy tini műsor, az "Ász", amit Geszti Péter vezetett az ország különböző városaiból, általában sportcsarnokokból. Emlékszem, volt egy lányról egy kisfilm, aki annyira odáig volt az Eiffel-toronyért, hogy mindent gyűjtött, amin a torony volt, vagy magát a toronyformát gyűjtötte. Ami engem illet, gyűjtöttem gyerekkoromban kártyanaptárakat, képeslapokat (ez volt a kedvencem), a Tom és Jerry és a Rózsaszín Párduc képregényt, no meg a Süni c. természettudományi lapot. Na jó, volt még Dörmögő-Dömötör és Kisdobos is. (A bátyámé volt a Hahota, a Kockás és a Bobo.) Megkaptam anyám gyerekkori szalvéta-gyűjteményét is, de azzal nem igazán tudtam azonosulni, hiszen nem én kezdtem gyűjteni. Továbbá a Kinder tojásokból a Rózsaszín párduc figurákat. :)

Visszatérve a punnyadásomhoz, reggeli séta után beültem a tévé elé bundás kenyérrel (istenem, hogy az milyen mennyei kaja, mmm!) és citromos teával, és betettem az Apollo 13-at. Igen, végre ez is meg van. Úgy voltam vele, hogy majd a fontosabb jeleneteket nézem csak meg, de nem bírtam nem végignézni. Teljesen le vagyok nyűgözve. Pedig azóta még fejlődött a tudomány, a technika. Egy sebész, egy bányász, egy állatorvos is fantasztikus teljesítményt nyújt, nem kell összehasonlítani őket. Mégis. Az állam leesik az űrhajózástól. Amikor Tom Hanks kiszámolja az értékeket, és kéri, hogy Houston ellenőrizze le, és a központban a szakemberek kb. másfél perc alatt, papíron, ceruzával és valamilyen mérő eszközzel, ami leginkább egy vonalzóra hasonlít (nem volt még akkoriban ennyi számítógép?) kiszámolják, és egyenként mindenki visszaigazolja, hogy nála is annyi és stimmel, kész vagyok. Valószínűleg azért csodálom ennyire őket, mert nekem ez nem megy. De ugyanígy végem van az anyahajótól és a helikopteres mentőktől is, akik a végén kihozzák az asztronautákat a Csendes-óceánból.

Hogy azért némileg kirángassam magam, elmentem apámmal egy kiállításra, amely ma nyílt meg. Egy duna-parti luxus night bar és étteremben volt, ami egy szintén luxus lakópark tövében működik. Bemenni is alig mertünk. Sajnos három képet nem tudtunk megnézni, mert éppen Nacsa Olivér tömte a majmot a nőjével az egyik falnál. Hamar végeztünk, megnyitó sem volt, pedig érdekes lett volna. Sajnáltam, hogy apu ennyit utazott, de mindenképpen megnézte volna, és így legalább együtt voltunk.

Aztán délután megnéztem az egyik Poirot-t. Még nem láttam ezt a részt (ez is ritka). Egy ír szetter tartotta félelemben a belga nyomozót, jót nevetettem. :))

Az esti séta után lájtosan netezek, és kedvem támadt megnézni egy újabb szerzeményt, egy színdarabot, a Revizort a Katona József színház előadásában. A Katona volt a kedvenc színházunk családilag. Sokat jártunk oda, a legjobb társulat ott volt a '80-as évek végén, '90-es évek elején. A legjobb darabok is ott voltak (Csirkefej, Übü király, Az új lakás, Yvonne, a burgudni hercegnő stb.). A Csirkefejet konkrétan kétszer is láttam, mert annyira jó volt. Igaz, én már sajnos nem Gobbi Hildával, mert meghalt (de videóra és kazettára felvettem, amikor leadták a tévében ill. rádióban). Akkoriban már Törőcsik Mari játszotta, de vele is jó volt. Másodjára anyám unokatestvérével és annak családjával néztük meg. Nagyon szerettem anyu unokatestvérét, valamiért hozzá nagyon kötődtem. De meghalt, sajnos. A Revizort is láttam anno, nagyon tetszett. És most a színház kiadta ezeket a darabokat dévédén. A Csirkefejet nem lehet már kapni, de remélem, hogy lesz, mert az a kedvencem.
Most megy a Revizor. Mennyi sok jó színész... Blaskó Péter, Bán János, Básti Juli, Papp Zoltán, Vajda László, Sinkó László, Végvári Tamás, Benedek Miklós, Ujlaki Dénes... Mind kedvelem őket. Juhász Játszint és Gellei Kornél is itt játszott. Szerettem őket is. Vajdai Vilmosba pedig szinte bele voltam zúgva. :)
Kétszer voltam az Operaházban (a Hattyúk tavát és a Bánk bánt láttam ott), és operabérletünk volt az Erkelbe. Milyen izgalmas is volt gyerekfejjel kiöltözni, elmenni megnézni valamit, fent maradni sokáig, és aztán késő este elérni az utolsó buszt... Most meg teljesen normális, hogy este 11 -kor még az utcán vagyok és éjfélkor fekszem le. Hm...

Na szóval ma punnyadás, három különböző műsor, kultúra, emlékek...