Alterego

Lejött értem a buszmegállóba. 180 centi, nem olyan nagyon hű de magas, de magas. Mosolyogva várt. Farmerban, fekete bőrdzsekiben és fekete cipőben volt. Én is hasonló öltözetben voltam: szuper farmerban, fekete tűsarkúban, rövid, galléros, fekete kord kabátban és a fekete-ezüstös sálamban. Lesétáltunk a házukig. Alig érezni az akcentusát, néha kapni csak el egy egy szónál, de nagyon édes. Megkérdezte, hogy megyek majd haza. Hm... ügyes... Mondtam, megoldom. Nincs autója, sőt jogsija sem. A lakás tele van kortárs művészek festményeivel, díszekkel, szobrokkal. Az anyja művészettörténész. Szerb értelmiségi család, lenyűgöző. Ízlésesen és stílusosan, mégis egyszerűen berendezett rózsadombi bérlakás. Lehúzott redőnnyel, megágyazott ággyal, bekészített törölközővel és óvszerrel várt. Kezdetben álldogáltam a lakásban és nézelődtem, leginkább a festményeket és a könyvespolcot mustráltam. Váltottunk pár szót, aztán egyszer csak ott termett mellettem és nagyon lágyan elkezdte csókolni a nyakam.
Ahogy megcsókolt és megölelt egyből tudtam, hogy Oroszlán. Éreztem. Egy az egyben olyan volt, mint Leóval, még a parfümje is elképesztően hasonlított Leóéra, azt hittem, megbolondulok... A fekete dús haj, a borosta, a pajesz, a húsos száj.... minden tök ugyanolyan.... Na, ettől kellőképp beindultam, végre ugyanazt a szenvedélyt élhettem át, mint Leóval, ugyanazon a hőfokon való égést, egymásba gabalyodást, harapdálást, csókolást - MINDENT! Mintha Leó nézne rám, csak éppen fiatal kiadásban, 27 évesen. Olyan voltam, mint egy kiéhezett vámpír, aki végre megkapja azt a vércsoportot, amit szeret, ami élteti, újra élvezhettem minden porcikát, belemarkolhattam ugyanúgy a testébe, mint Leóéba anno... Csak faltam és faltam... és az izzadt testét is élvezettel simítottam meg, cseppet sem zavart.
Meg kellett állapítanom, hogy szexuális kultúrában ez a 27 éves srác simán lepipálja Leót, mi több, kb. olyan szinten lehet, mint 40-es Kos. Végre egy pozitív élmény fiatal férfival. Utána nem engedett el egy másodpercre sem, végig csókolgatta a testem, a szám... Nekem pedig itt volt egy mély pontom: itt villant át a tudatomon a kísérteties hasonlóság és majdnem elsírtam magam, de tartottam magam. Kis idő múlva újra átlendültünk a második kéjponton...
Kiment inni, de ahogy visszajött, mellém feküdt és újra csókolgatni kezdett. Nem akartam elhinni, hogy van férfi, aki tényleg hosszan szereti, mint én, és aki több menetet is bír. Ezt eddig csak a Kosok és az Oroszlánok bírták... Na és ekkor gondoltam bele, hogy milyet lehetne ezzel a sráccal szeretkezni, ha még szerelmes is lennék belé és teljesen feloldana...? Aztán harmadjára is kiáltás hagyta el a száját...
Mellém feküdt és cirógatott. Kérdeztem, hogy Gio van-e rajta. Nem, Clinique. Még egy kérdésem volt, a születésnapja. Augusztus 19. Amikor ezt kimondta, elmosolyodtam, és azt mondtam magamban, ez nem lehet igaz... Oroszlán...! Tudtam...
Öltözni kezdtem. Kérdezte mosolyogva, hogy jól éreztem-e magam. Igen. És ő? Ő is. Lenne-e kedvem még találkozni. Igen. Neki is.
Hazafelé jöttem rá, hogy jobban teszem, ha nem találkozom vele többé, mert pillanatok alatt elvarázsolhat, ez pedig veszélyes. Egyszerre voltam boldog, hogy kaptam egy falatot Leóból és egyszerre voltam szomorú, hogy ebből sem lehet semmi. A lakásba lépvén majdnem elsírtam magam az élménytől. Az biztos, hogy kár lett volna kihagyni ezt az estét, pedig még hogy gondolkoztam a buszmegállóban várva, hogy nem csinálok-e megint baromságot... De talán nem.

Eldöntöttem, hogy nem lesz folytatás, mert nincs értelme, és nem is vártam, hogy keressen. De keresett. Ma. Azt írta, nagyon jó volt velem, és kíván. Találkozzunk. Az édes gyümölcs... szívem szerint még egyszer megkóstolnám, mert nekem is ízlett. De vajon le tudok-e mondani a második alkalom után róla, vagy megint csőbe húzom magam...?