Egész hétfőn teljesen labilis lelki állapotban voltam. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy felkavarodott bennem minden és emlékképek jöttek elő. Fülemben szól a Quimby, és láttam magam előtt, ahogyan dörmögő hangon dúdolta a dalt a piros pulcsijában, vagy ahogy a kormányon ütötte a ritmust és jókedvűen énekelt. Ezek aztán tovább görgetnek a lejtőn: eszembe jut, milyen jó is volt beszélgetni vele, viccelődni, poénkodni, eszembe jutnak gesztikulációi, a mosolya - minden. Ettől könny gyűlik a szemembe és nagyon hiányozni kezd... Egész nap hiányzik. Aztán valahogy csak túlélem a napot, és melankolikus hangulatban zötyögök a villamoson. Egyszer csak megszólal a "Weapon of Choice" a telefonomon, ami egyetlen személyhez van csengőhangként hozzárendelve. Ő az. Felveszem és hallom az ismerős, mély Oroszlán hangot...
Hogy mitől van ez az egész napos lelki padlón levés? Elképzelni nem tudom. Csak érzem, hogy valamiért különösen érzékeny vagyok.
Mint utóbb kiderült, a Szaturnusz retrográdban sajnos újra kvadrátot vet az aszcendensemre. Ez okozhat lelki mélypontot - hajaj. Állítólag másfél hónapig padlóra küld, amíg újra el nem kezd előre mozogni a bolygó. Tavaly ősszel volt ugyanilyen kvadrátom. Na, legalább már tudom, hogy akkor miért voltam annyira magam alatt októbertől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése