Nos, a CDG után a cél a Heathrow 5-ös terminálja volt. Már Ferihegyen rájöttem, hogy imádok repülni, és imádom a reptereket. Pedig hogy féltem azelőtt ettől! Na de bizsergető érzés volt tizennyolc év után újra Nagy-Britanniába utazni, pláne repülővel.
A budapesti ellenőrzéskor Udvaros Dorottya vetkőzött előttem, majd az iratok ellenőrzésekor Alföldi Róbert állt előttem a sorban, aki igencsak meresztette a szemét, amikor meglátott. No igen, hiszen lát a parkban kutyasétáltatás közben, aztán pedig a színháznál, amikor ebédidőben sétálok. S most még a reptéren is.
A British Airways járata lenyűgöző volt: finom kaja és kifogástalan kiszolgálás. Ilyet eddigi hat repülésem alatt csak a Lufthansánál tapasztaltam. Izgi volt látni a csatornában a szélmalmokat.
Tulajdonképpen nem is érkezéskor ámultam el a Heathrow-tól, hanem visszafelé. Már a csomagfeladás is jól indult: a kezelő kiszúrta a személyimen, hogy aznap volt a születésnapom, és azt mondta:
"Happy birthday to you!"
Jaj, hát örültem nagyon, ez aztán igazán figyelmes volt. Elámultam a csomagfeladó pultok számától. Ezt csak tetézte, amikor megpillantottam a duty free boltokat a tranzitban. Nem tudtam olyan világmárkát mondani, amely ne lett volna ott. Külön lenyűgözött, hogy legalább négy nyelven bemondták a járatok indulását. Profi. Még egy reptéri segítő is megszólított, amikor kissé elbizonytalanodott és tanácstalan arccal lépkedtem.
Imádok tranzitokban várni. Annyi megfigyelni való van. Fel s alá járkáltam, s nem tévedtem el. Lehetetlen eltévedni. Csattogtam hát piros kabátomban, s rengeteg férfi szempárt vonzottam. A három óra, amit itt töltöttem, hamar eltelt. Mivel késve indultunk, a pilóták tolták az Airbusnak rendesen, és 927 km/h-val süvítettünk. Elképesztő volt. Jó, tudom, a Jumbo Jetek ezren felül is mennek, de nekem ez volt eddig a rekord. Tetszett nagyon. Az éjféli érkezés már nem annyira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése