Szürke odakint minden, hideg van, semmi sem mozdul. Az idő is, mintha megállt volna. Egyedül vagyok. Nem, nem is ez a legjobb kifejezés. Magányos. Igen, magányos. Nincs is kedvem semmit sem csinálni. Tanulnom kellene, de nem megy. Csak arra tudok gondolni, hogy szeretnék szerelmes lenni, hogy szeretném, ha valaki átölelne és szeretne. Igazán szeretne, és csak engem.
Magányomban bevackolom magam kuckómba, és csak meredek. Szól a Bronski Beattől a "Smalltown Boy", jellegzetes zongora dallama szomorúan cseng. "Run away, turn away, run away, turn away...." Régi idők emléke merül föl bennem, és az MTV Europe jut az eszembe Paul Kinggel és Ray Cokes-szal meg a többiekkel. De ez is csak figyelemelterelés, hogy ne a magányommal foglalkozzam.
Ördög tudja, hogyan, de kilyukadok a Depeche Modenál, és interjúkat nézek, aztán meghallgatom a Wrong-ot, a Higher Love-ot, a Halo-t és a Walking In My Shoes-t. Nos igen, valaki vagy szereti őket, vagy nem. Én elég sok műfajt szeretek, és ők is beleférnek. Naná. Martin egy zseni a szövegeivel és a zenékkel, Dave hangja pedig lenyűgöző.
Kész a tejbegrízem. Megeszem. Tanulni kéne... Nincs kedvem. Magányos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése