Több megközelítés szerint is, legyen szó akár spiritualitásról, vagy pszichológiáról, egy ember akkor áll készen egy párkapcsolatra, akkor nyitott rá, ha a szüleivel rendezve van a kapcsolata. Ha tovább megyek, mondjuk a családállítás koncepcióját követve, akkor pedig hetedíziglen cipelhetjük elődeink terheit.
Vannak pillanatok, amikor egyszer csak bevillannak dolgok. Tisztában voltam, vagyok azzal, hogy a szüleimmel sosem volt bensőséges kapcsolatom, és hogy lenne mit javítani a mostani viszonyon is. S igen, éppen ezért is igyekszem többször meglátogatni őket, keresem a kapcsolatot, az érintést, és igyekszem kimondani nekik, hogy szeretem őket, de ez utóbbi valamiért nem igazán sikerül, mert nem tudom kimondani. Egyszerűen nem megy. Leírni már le tudtam, de kimondani nem. Szóval ami viszont a minap bevillant az anyámmal kapcsolatban az az, hogy nyithatnék, sőt nyitnom kéne feléje például a spiritualitás kapcsán. Mindig azt hittem, hogy az anyám egy gyakorlatias, az anyaggal foglalkozó ember. Aztán rájöttem, hogy nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen tőle kaptam az első kis füzetecskét a Skorpióról, s ez az olvasmány határozta meg később az asztrológia iránti érdeklődésemet. Tehát anyám valamiért fogékony volt erre a témára, vagy mondjuk úgy, hogy ráérzett arra, hogy mi lehet érdekes. Hogy a kor divathóbortja miatt vette meg, vagy azért mert őt is érdekelte, nem tudom, de nem is lényeges. Ha akkor nem nyitott erre, akkor lehet, hogy nem találkozom ezzel a témával és nem kezdek el érdeklődni iránta. Aztán leesik hirtelen az is, hogy ez a spirituális nyitottság megvolt az ő anyjában is, vagyis a nagyanyámban, hiszen még vannak emlékképeim, amint a nagyanyám cigány kártyát vet ki a kis asztalkára, és éppen értelmezi. Ezen felismerésen felbátorodva karácsonykor megmutattam anyámnak a Tarot-kártyán, és elmeséltem neki a szellemmel kapcsolatos sztorimat.
Egy másik felismerés is belém hasított a minap. Mégpedig a másik nagyanyámmal kapcsolatban, akinek a lakásában jelenleg élek. Nagyon rossz házasságban élt a nagyapámmal. gyakorlatilag csak egy lakásban éltek, de mintha nem is lett volna közük egymáshoz. Ezt a nagyapámat sosem láttam, mert nem volt kíváncsi az unokáira. A saját gyerekei sem érdekelték, nemhogy mi, unokák. A lényeg az, hogy a nagyanyám ennek ellenére élete végéig szerette a nagyapámat. Még akkor is, amikor a nagyapám már nem élt. Egyszerűen érezni lehetett a szavaiból. Fogva tartotta a szívét egy Oroszlán, és magányosan élte le életét ebben a lakásban. Érzek párhuzamot az ő és a saját sorsom között.
Hogy ezeket mivel lehetne feloldani? Családállítással. Már voltam kétszer, de nem érte el a kellő hatást, mert a terapeuta módszere nem jött be. Lehet, hogy keresek valaki mást és neki vágok újra a témának. Nem szeretném magányosan leélni az életem ebben a lakásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése