Nem értem. Nem értem az időjárást. Délelőtt szakadt a hó, és örültem. Ez volt a második hóesés ezen a télen. Szeretem az ilyen időt: kint borult az ég és a hópelyhek negyvenöt fokos szögben szakadnak a világra. Bent laptopok billentyűzeteinek halk, de folyamatos kattogását hallani. Mindenki dolgozik. Gondolok egyet, és megnézem a hírportált az interneten. Hollókő havas képét látom, és egyből megakad a szemem rajta. Milyen idilli is az egész. Egy nő kézen fogva vezeti gyermekét, és a faluban vélhetően csend honol. Stressznek nyoma sincs. És hirtelen megint elkap az érzés, hogy otthont teremtsek valakivel, akár egy olyan helyen, mint Hollókő. Milyen jó is volna, ha a mai világban lehetőség lenne vidéken is megélni, normális infrastruktúra mellett. De azok az idők elmúltak (vagy soha nem is léteztek), amikor egy nő helyben, vagy a közelben dolgozhatott és annyi pénzt kereshetett, amennyi elég volt a családi kassza kiegészítéséhez, no meg ahhoz, hogy ne bolonduljon bele a gyereknevelésbe. A többit a férfi intézte. Ma ez nehéz ügy. Tőlünk ezer kilométerre megéltem ilyet, működőképes. Jó lenne, ha egyszer itthon is az lenne.
Gondolataim elkalandoztak, de vissza kényszerítem őket a táblázatba, amelyen éppen dolgozom. Ideig óráig megy is, aztán valamiért elszomorodom. Miért van az, hogy olyan emberekkel hoz össze a sors rendre, akiknek nem kellek? Miért kell olyan emberrel összeakadnom, aki nem tudja elfogadni a testem? És nekem miért ő kell, hogy szívemnek kedves legyen? Miért kell, hogy ezzel fájdalmat és reménytelenséget okozzanak nekem? Folyamatosan csak azt az üzenetet kapom, hogy nem vagyok elég jó... És ha vékony lennék, akkor vajon kellenék? Mert már abban sem vagyok biztos. És ha velem annyira jó együtt lenni, ha jól ki lehet velem jönni, ha tetszik az arcom, ha jó az érintésem, mint másnak még soha, ha mindent megtenne értem, ha olyat is megtenne, amit más nőnek nem, ha jól főzök, akkor miért is nem kellek....? Tényleg a csontrendszeren és húsz kilón múlik? Nem értem. Ahogyan az időjárást sem. Mert ahogy kinézek, a nap erőtlenül ugyan, de süt. És persze a laptopok billentyűi halkan kattognak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése