Merre tartunk?

Tegnap kimentem a Teleki térre elhozni egy könyvet. A téren elképesztő látvány fogadott: kígyózó sor. Egy tál meleg levesért álltak sorba rengetegen. Ha máskor nem is, de ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy nem kéne elégedetlennek lennie a munkahelyével (legalább van), vagy a sorsával. Még akkor sem, ha mindenkinek a maga baja a legnagyobb a saját szintjén. Mert lehetnénk mi is azok, akik sorban állnak a mínusz 3 fokban forró ételért. A kérdeés pedig, ami felmerül: merre tart a világ...?