Szellemvilág

Amikor a természetgyógyász tanfolyamon a tanárnőnk arról mesélt, hogy évekkel azelőtt volt egy időszak az életében, amikor majdnem öngyilkos lett, és pedig azért, mert egy szellem "rászáll", hittem is a sztorit, meg nem is.

Először 2010 december közepén éreztem. Munkából jöttem haza egy teljesen hétköznapi téli estén. A folyosón sietve lépkedtem, mert gyorsan le kellett vinnem a kutyát és utána rohanni asztrológia órára. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki van a hátam mögött. Néztem hátra a bal vállam fölött, aztán a jobb vállam fölött, de semmit sem láttam. Nyitottam ki a rácsot, és éreztem, hogy szinte rám tapad hátulról. Nem volt jó érzés, sőt, kifejezetten rossz érzés volt. Ijesztő. Aztán levittem a kutyát, és akkor nem éreztem semmit. Szaladtam hát utána a külön órára. Igen ám, de jöttem haza este tíz óra körül, és a jelenet megismétlődött, azzal a különbséggel, hogy ezúttal sokkal intenzívebben éreztem. Borzasztó volt, ahogy nyitottam a rácsot és megint ott volt a hátam mögött valaki, vagy valami és éreztem valami hihetetlen erős, rossz energiát. Alig vártam, hogy bejussak a lakásba. Be nem jött. Viszont éreztem, hogy sokáig az ajtóm előtt volt és fel, s alá mászkált. Az esetnek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget. Annyit megtudtam, hogy ilyen esetben gyertyát kell gyújtani és meg kell kérni, hogy legyen kedves távozni máshová, mert nekem nincs szükségem rá. De aztán nem volt erre szükség.

Tavaly év közben nem volt ehhez hasonló eset. Ám két hónapja újra érzem. Újra éreztem a folyosón, utcán. Ezúttal viszont nem ijedtem meg, mivel nem is éreztem negatív energiát, vagy ártó szándékot. Múlt héten egy reggel éppen sétáltunk, amikor megint éreztem, hogy valaki lépked mellettem. Hallottam a lépteket. Senki nem volt azon a területen rajtam és a kutyán kívül. Az érzékelés olyan erős volt, hogy szint láttam a cipőt is, aminek a kopogását hallottam. Férfi cipő volt, elegánsabb fajta bőr cipő. Na, ez az élmény már elég intenzív volt. Pár embernek meséltem róla, akikről tudom, hogy nem néznek ezért hülyének. Azt tanácsolták, járjak utána, mi ez.

Érdekes módon tegnap még annyi történt, hogy a munkahelyemen kimentem a mosdóba, ami kb. három perc volt. Ennyi idő alatt senki sem ülhetett a székembe, mégis, amikor visszamentem, lejjebb volt állítva. Meg voltam döbbenve. Aztán valamiért az villant be, hogy ez biztos a szellem volt. Játszik.
Tegnap aztán elmentem ahhoz az emberhez, aki a fent említett tanárnőnek is segített anno leválasztani a szellemet. Elmondtam hát röviden a történetemet (a szék lejjebb állítását is) majd kérdezett pár dolgot, és nagyon gyorsan felállította a "diagnózist". Az anyai, vér szerinti nagyapámról van szó, akit sosem láttam. Valamiért itt ragadt és nem tudott átmenni a túlvilágra. Mivel én spirituálisabb ember vagyok, megkeresett, hogy segítsem őt át. A lakásba azért nem jött be, mert ugyebár "tiltott" vagyok neki, hiszen az anyámat nem nevelte föl, elvileg nincs közünk egymáshoz. Érdekes. Azt hiszem, az ember elég kiszolgáltatott helyzetben van ilyenkor, hiszen nem ért hozzá, így nem nagyon tehet mást, mint hogy elhiszi, amit hall. Elhittem. Bioenergetikával segített rajtam és a vér szerinti nagyapámon, akihez életemben soha semmi közöm nem volt. Azt mondta a segítő ember, hogy jó úton járok a spiritualitást tekintve, még kb. két év, mire minden beérik. Megkérdezte odafentről. Ennek a visszajelzésnek azért roppant mód örültem. Amikor a cipőmet vettem, megkérdezte, hogy sántítok-e. Mondtam, nem. "Dehogynem! Gyere csak vissza!" - mondta. Lefektetett a földre, majd felemelte mindkét lábam. Két centivel rövidebb volt a bal lábam. Megfogta, és csontkovács mozdulattal a helyére rázta. Felfektetett hasra a masszázs ágyra, aztán kiropogtatott. Borzasztóan recsegett a hátam. Állítólag azért, mert túl sok a teher rajtam. Hát azt nem csodálom...

Amikor hazaértem, csak azt éreztem, hogy iszonyatosan nagy fáradtság lett úrrá rajtam. Képtelen voltam mozogni, gondolkodni, bármit is csinálni, le kellett feküdnöm. A szellem/lélek nem fog többé zavarni. Remélem, így lesz.