Egy éve voltam utoljára férfival. Ez rekord nálam. Nem mondom, néha elkap a vágy, hogy megint menjek és szexeljek, ahogy nem szégyellem, de aztán felteszem magamnak a kérdést, hogy minek. Mi lesz akkor, ha elmegyek és kalandozok újra? Kielégülök. Ennyi. Nem mondom, jó lenne, de végre úgy szeretném, ahogy elképzelem azt: mélyen átélve, szenvedélyesen, tabuk nélkül, na és persze úgy, hogy szeressenek...
Egyébként valahogy eljön az a pont, amikor az ember már nem érzi szenvedésnek a megvonást. Valahogy sikerült ezt az energiát is transzformálni és valóban észre sem veszem a hiányt. Valami olyasmi lehet ez, amikor valaki megtisztul. Amúgy meg rájöttem, hogy nem akarom, hogy újra bántsanak. Éppen ezért nem is keresem már a lehetőséget a pasizásra és a társkeresésre. Elvagyok így és igyekszem élvezni az életet: táncolok, tornázom, tanulok, olvasok, ruhákat veszek, sminkelek, utazom. Télen mondjuk szembetűnőbb a magány és nehezebb elviselni. De már nagyon óvatos vagyok és már nem hiszek senkinek sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése