Végre elolvastam a könyvet. Amikor az első pár oldalnál jártam, azt mondtam a tanáromnak, hogy azok alapján, amiket az első fejezetekben vázoltak bárki lehet szuperérzékeny, és hogy nem gondolnám ezek miatt magam annak. Ekkor ő finoman elmosolyodott, és annyit mondott, hogy "pedig szuperérzékeny vagy". Persze alátámasztotta mindezt az életemből vett példákkal, én még akkor sem hittem neki.
Amikor viszont a gyerekkori szituációkról olvastam, a könyv majdnem kifordult a kezemből és sírva fakadtam... Hogy pontosan meg tudták fogalmazni azt, amit éreztem és hogy pontosan ugyanolyan helyzetet élt meg valaki más is, mint én... na ez már kellő bizonyítékkal bírt. A szuperérzékenyek társas kapcsolatairól pedig nem is beszélve... Na az telitalálat volt... Hát ez van... Végül is a képletemben is benne van egy nagyon erős érzékenység, így valóban nem értem, miért lepődöm meg. Mégis meglepődtem. Furcsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése