Angol karácsony

Huszonötödikén nagyon későn keltünk, és jó sokáig lustálkodtunk még az ágyban egymást becézgetve. Angol szokás szerint reggel kibontottuk az ajándékokat az ágyban, aztán megreggeliztünk és befejeztük a Sztárom a párom c. filmet. Mondanom sem kell, hogy a pihe puha szőrmés ágytakarón feküdve, hangulatos fények mellett punnyadva néztünk tévét. 
Majd délután három óra körül Bill úgy érezte, ideje neki állnia az angol karácsonyi menüt elkészíteni, így birtokba vette a konyhát. A karácsony e része az, amit sosem fogok elfelejteni. Odakinn már sötétedik, a kék órában jártunk, amely remek kontrasztot alkotott az ablakomban lógó üstökössel. Bent pedig a szeretett Férfi főz ünnepi lakomát. A sistergő sütő melegséget árasztott, én pedig a szőrmés ágytakarón punnyadva néztem a Csengetett, Mylord? c. kedvenc sorozatomat - természetesen miatta angolul. Szó le nem írhatja, milyen meghittséget és harmóniát jelentett ez a délután számomra. Biztonság, bizalom, törődés, gondoskodás, figyelem, szeretet, otthon, harmónia... 
Párszor épp bealudtam volna, amikor is megkérdezte:
- Do you have a glass bowl, Sweetheart? 
De nem baj, felkeltem és megmutattam, hol van. Fantasztikusan ügyes a konyhában és jól főz. Igazi főnyeremény. És hogy stílszerű legyek, ahogy Mable szokta mondani a "Csengetett, Mylord-ban?", alig vártam, hogy megkóstolhassam a fenséges lakomát. 

Báránysült, pirított krumplival, sült sárga- és fehérrépával, párolt karfiollal és brokkolival, póréhagyma szósszal és gravy-vel. 

Vacsora után persze újabb filmnézés együtt, majd megkóstoltuk a karácsonyi pudingot brandy vajjal. Nekem ez is bejött nagyon. Még hogy az angol konyha nem jó... Hm... :) Dehogynem!