Karácsonyi álom

Gyakorlatilag advent eleje óta pörögtem és készülődtem. Ajándék vásárlás, adventi koszorúk és karácsonyi ajándékok készítse, hangulatelemek beszerzése, a menü összeállítása és az alapanyagok beszerzése és természetesen szépségápolás és sportolás. Pihenésre vajmi időm maradt, ami meg is bosszulta magát egy migrénes fejfájás formájában, amit hányás követett. Kimerültem és rettenetesen fáradt voltam, mégsem bántam meg, hogy szigorúan előírt listát követve haladtam az előkészületekkel. Miért? Azért, mert hat év után először nem egyedül töltöttem a karácsonyt! Testem minden porcikája várta és vágyta az ünnepet, a hangulatot, az együttlétet. 

December 23-án már csak az utolsó simítások voltak hátra, úgy mint hajmosás, fürdés, asztal terítés, ágynemű húzás, fogas összerakás. A gép este hétkor szállt le Ferihegyen (igen, csak azért is Ferihegy), ám én már délután ötkor elindultam, hogy még beugorjak a Tescoba izzósort venni, mivel kevésnek ítéltem a meglévő hangulat fényeimet. Nem jártam sikerrel, ellenben eszembe jutott, hogy kell még vennem ásványvizet, narancslevet és vécépapírt. A narancslevét hajlamos vagyok elfelejteni, pedig ezzel indul a reggelije. Már párszor megjártam, de ezúttal nem akartam elfelejteni. A pénztárnál a hölgy nem akarta elfogadni az Erzsébet utalványomat, mondván, hogy vécépapír is van a vásárolt holmik között. Értetlenül álltam a helyzet előtt, de azzal nyugtattam magam, hogy karácsony van, nem húzom föl magam. Röpke vásárlásom után átsuhantam a pár méterre lévő OBI-ba az égősorért. A kertészeti részen található karácsonyi vásár siralmas képet nyújtott: kifosztott és már félig leszerelt részleg, csönd és lézengő vásárlók mindenütt. A csöndet csak egy felhúzható zenedoboz csilingelése törte meg. Bevallom, nagyon tetszett, még meg is vettem volna, ha a dobozon lévő Mikulás dizájnja tetszett volna. Így otthagytam és gyorsan kiválasztottam a két égősort. "Már megint ezreket hagyok itt" - tűnődtem magamban, ám egy hang azt mondta, ne törődjek vele, ez az első karácsonyunk, ami mindig különleges és szépnek kell lennie. Így hát megvettem a girlandot, a csillag alakú égősort és a meleg sárga fényű izzósort. A pénztárnál vettem észre, hogy keresett Krisz, az ex kutya-szitter. Már ezer éve nem beszéltem vele. Amikor kiléptem az áruházból, szinte izzadtam a plusz tíz fokos téli estében. "Micsoda karácsonyhoz nem illő időjárás!" - méltatlankodtam. Ám most jól jött, hiszen még volt időm az indulásig, az áruház parkolójában nem kell fizetni a parkolásért, hideg sincs, így tudok pár szót beszélni Krisszel. Így is történt, mintegy negyed órában elmeséltük egymásnak, kivel mi történt az elmúlt fél évben. Jó volt újra hallani a hangját és tudni róla, hiszen éveken át szerves része volt az életemnek-életünknek. Gréti szerette és mindketten bíztunk Kriszben. Krisz pedig szeretettel és gondoskodással fordult a kutyám felé. 
Amikor befejeztük, útnak indultam. A reptér előtti utolsó benzinkútnál lefordultam és megnéztem az interneten, hogy mikorra várható a landolás. Örömmel láttam, hogy korábbra várják a gépet, így uccu neki, máris haladtam tovább. Hihetetlen, hogy már mennyire rutinosan mozgok a reptérre vezető úton és a reptéren. Isten tudja idén hányszor jártam ott. Leparkoltam, és felszaladtam a terminálba. Nem, ezúttal nem Genfet kellett keresnem a kijelzőn, hanem Zürichet. "Zürich, Zürich... Ott van! 18:50 - Landed" - olvastam magamban hangosan. Ezen kívül egy finn gép szállt még le ehhez az időponthoz közel. Mindig örülök, ha nincs tumultus, kevesebb ember jön ki az ajtón és így jobban látom Őt. Már vagy tizenöt perce szobroztam a kijáratnál, de egy lélek sem jött még ki. Végre szállingózni kezdtek az emberek, majd a várakozók karjaiban kötöttek ki: ölelések, puszik, csókok, kézfogások, hátveregetések mindenütt. Nem éppen olyan, mint az Igazából szerelem c. filmben a Heathrow-n készült jelenetnél, de a lényeg ugyanaz. Újra nyílott az ajtó és megpillantottam a magas férfit, világoskék ingben, szürke, vastag, kötött kardigánban, mosott farmerban, barna hasított bőr kabátban és szemüvegben. Szívem dobbant egyet a fess férfi láttán, majd elhúztam a számat és mosolyogva indultam felé. Karját a derekam köré fonta, majd szájon csókolt. 
- Hello, Babes. - mondta lágyan. 
Nem vesztegettük az időt, majd otthon ölelkezünk. Mindketten tudjuk, mennyire drága és inkorrekt a parkolási rendszer a reptéren, ezért az első mindig az, hogy kijussunk innen minél hamarabb. 
A gyakorlatilag majdnem üres városon hamar átsuhantunk. Fényárban úszott a belváros, melyet csodálattal figyelt. Amikor a körutat átlépvén a kerületbe értünk, elmagyaráztam, hogy indulásom előtt kértem odafentről egy parkolóhelyet. Sajnos ez az, amivel rendszeresen meg kell küzdeni minden áldott nap és este a lakóhelyemen. És mit ad isten? Működött! A házunk előtt találtam egy helyet.
Egymást csodálattal bámulva és csókolva jutottunk fel a lifttel az emeletre, s végre megérkeztünk. Végre megölelhettük egymást. Szeretem állva megölelni, olyankor az egész testét érzem. Szorosan ölelt, majd megcsókolt. 
- Coffee? - kérdeztem.
- Yes, that would be lovely. - felelte. Amíg ő kipakolta a ruháit a fogasra, addig én elkészítettem a kávét, majd felraktam az újonnan vásárolt girlandot és a csillag alakú égősort az ágy fölött lévő olvasólámpákra, mintegy imitálván, hogy karácsonyfa alatt fekszünk. A másik égősort pedig a tévé fölött lévő könyvespolcra tettem. Minden hangulatvilágítást felkapcsoltam, majd a megterített asztalon álló, piros-fehér karácsonyfára mutattam. 
- This is beautiful, Baby. - mondta ámulatba ejtve, s érzem, hogy komolyan le van nyűgözve. Igyekeztem szép hangulatot teremteni, stílusosat, amiben ő is jól érzi magát. A kávé kész, elé tettem és örömmel kóstolta meg az általam sütött áfonyás muffint, ami ezúttal véleményem szerint nem sikerült. Míg majszolta, melegíteni kezdtem a vacsorát. Egyszer csak egy hatalmas csomaggal a kezében elém állt, és azt mondta, ezt nem tudta nem megvenni és nekünk vette. Kibontottam a masnival átkötött csomagot és egy csodálatos, hatalmas, barna, szőrmés ágytakaró volt benne. Le voltam nyűgözve... Ezt azért vette, mert mind a ketten arról ábrándozunk, milyen jó lehet egy puha, lágy szőrmén, kandalló előtt szeretkezni. Nos, nincs karácsonyfánk, sem kandallónk, sem szőrménk, de boldog vagyok a szőrmés ágytakaróval és a felettünk lógó girlanddal és a hangulatvilágítással. Amolyan do-it-yourself módra sikerült nagyjából összehozni azt, amire vágyunk. 
Miután végeztünk a könnyű vacsorával, zuhany következett, majd természetesen muszáj volt kipróbálni a pihe puha ágytakarón és a lágy fények melletti szeretkezést. Mondhatom, isteni volt... De ami még ennél is jobb volt, az a paplan alatti összebújva elalvás. Hihetetlen biztonság érzést ad az, amikor hátulról átölel, finoman megfogja a bal mellem, fenekem az ölébe tolom és elnyom az álom. A karácsonyi álom...