Kiskutyám!
Ma meglátogattam Feri bácsit és Ilonkát. Még mindig furcsa oda úgy bemenni, hogy nem várnak az ajtóban tülekedve a szüleid. Emlékszel? Az anyukád, Maya mindig nyüszítve várt, hogy belépjünk, te félretoltad az ajtót és berohantál a lakásba. Az apukád, King pedig engem "támadott" le és várta az azonnali simiket. Igen, tudom... Az utolsó években már úgy is jártunk ott, hogy a szüleid már nem voltak. De akkor legalább még TE ott voltál...!
Beültem a szokásos fotelba, Ilonka behozta a teát és a süteményt. Furcsa volt úgy sütizni, hogy nem lógott be az asztalra legalább egy ír szetter fej és nem kunyizott valaki folyamatosan. Szinte láttam magam előtt, ahogy a süteményes tálat stírölöd, aztán ahogyan felhoppansz a két kisöreg közé akik jól megdögönyöznek és megetetnek mindenféle jóval. Aztán láttam, ahogy a mellettem lévő fotelban elhelyezkedsz és összegömbölyödsz, ahogy szoktál...
De ma üres volt minden. Most Cimpót vették az ölükbe és dögönyözték meg. Igen, a macskát, akit TE is megkergettél. Legalább van a két kisöregnek egy macskája... Tudod, nekik is nagyon hiányzik az állat közelsége, leginkább persze a kutyáké, a szüleidé. De Cimpó életben tartja őket, amire szükségük is van hajlott korukra.
Jó, jó, tudom... Rühelled, de megsimogattam. Nekem is nagyon hiányzik az állat közelsége, a TE közelséged, az hogy megsimogassalak, hogy összebújjunk, hogy halljam a szuszogásod, a karmod csattogását, a vakkantásodat, az elégedett morgásodat, a tüsszentésedet, evés utáni böfögésedet.
Hiába mentem utána a dolgomra és kötötte le a figyelmem más, az emlék dolgozott bennem. Ahogy behajtottam a kerületünkbe, az otthonunkba, ahol 12 éven át sétáltunk nap mint nap, és ahogy a rádióban szólt a "Get To France" Mike Oldfieldtől, kitört belőlem a sírás és csak zokogtam, mint egy hülye.
Nagyon hiányzol, Kiskutyám!
Vigyázz magadra odafönn, és játsszatok jó nagyokat Kinggel, Mayával és Enci nénivel!
Sok simi és puszi:
Gazdi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése