Reggel az ágyban mindig lehívom az emaileket a telefonon, és ha látok egy jó lakáshirdetést, megnézem. Aznap is így történt. Láttam egy olyat hosszú hetek után végre, ami szerelem volt első látásra. Át is küldtem a Kedvesemnek, hogy nézze meg, ő mit szól hozzá. Azonnal válaszolt, hogy még aznapra intézzem el a lakásnézést. Részemről ez a fenti okok miatt nem jöhetett szóba, ám délután, mikor hazaértem, váltottunk pár szót cseten és kapacitált, hogy legalább hívjam fel az ügynökséget. Hívtam, de már bezártak. Így csak reménykedni tudtam, hogy szombaton, az alatt a pár órányi nyitva tartás alatt csak nem vitték el a kérót... Bíztam abban, hogy hétvége lévén az emberek lustálkodnak az ágyban, vagy éppen karácsonyi bevásárlást intéznek a kölykökkel.
Hétfőn az első dolgom az volt, hogy hívtam az ügynökséget. Azonnal adták is a lehetséges időpontokat, ám egy másik ingatlant csatoltak be. Még szerencse, hogy észrevettem. Nem telt bele öt percbe, máris kaptam a helyes tájékoztatót és a kérdést, hogy aznap meg tudom-e nézni a lakást. Paul szabin, egyedül voltam, jobb lett volna másnap, de tudtam, mennyire gyorsnak kell lenni ezen a piacon, így Leigh-től kellett elkéredzkednem, aki készséggel helyettesített azalatt az egy óra alatt. Taxival mentem, ami 12 fontomba került, de úgy voltam vele, hogy ez befektetés. Busszal és gyalog esélyem sem lett volna megjárni egy óra alatt.
Sofőröm egy már itt született barbadosi-jamaikai gyökerekkel rendelkező, negyvennyolc éves, fekete zenész ember volt, aki épp az ebédjét fogyasztotta vezetés közben. Az ebéd chipszből és smoothie-ból állt. Nagyon laza volt, barátságos és vidám. Jól elbeszélgettünk s mikor azt hitte, Genf Svédországban van, kijavítottam, hogy nem, nem, az bizony Svájcban van. Ó, hát ő járt ám Svájcban. "Tán a német részen?" - kérdeztem. Igen, igen, meg a francián is, Neuchatel-ben és Baselben. Khm... Akkor bizony nem ártana tudni, hol is van az a Genf, de lényegtelen. :)
Elmondta, hogy ő Readingben lakik, mennyit lakbért fizet és hogy az, ahová megyünk nagyon szép és elegáns környék, de drága. Mondtam, tudom, de ha Readingben bérelnék egy tisztességes lakást, akkor arra rájön a rezsi és még a havi 100 font vonatbérlet, vagyis kb ugyanott lennék, mintha itt, ezen az elegáns, de drága környéken bérelnék. Így már értette. Elmondtam, hogy jártam a múltkor a twyford-i lakással. Azt mesélte, hogy az a környék nagyon "posh" és hogy éppen ezért a főbérlők is és az ügynökségek is nagyon fennhordják az orrukat és nagyon válogatósak. Majd legyintett egyet és azt mondta, ezzel itt nem lesz baj, szerinte sikerülni fog. Így már érthető volt, miért nem engedték, hogy lakást béreljek ott, és megállapítottam, hogy a taxisok nagyon jó információforrások.
A ház is és a lakás is meseszép volt. A kis melléképületet, amiben a lakás van "Charlotte Cottage"-nak hívják. Már a név is tetszett: Charlotte Cottage... Akár egy mézeskalács házikó. A fiatal kislány (természetesen balerinában, hiszen december van) megmutatta a kérót, ahol látszólag felújítási munkálatokat végeztek éppen, majd váltottunk pár szót és indultam vissza.
Bent megbeszéltem Kedvesemmel, hogy a lakás szuper, olyan, amilyet kerestem: tágas, biztonságos, szép környéken van, gázfűtéses, közel van a közlekedéshez, igényes, mire ő buzdított, hogy vágjak bele. Így hát írtam az ingatlanosnak, hogy szeretném kivenni. Meglepetésemre az ingatlanos hölgy emberszámba vett, mi több azonnal intézkedett. Ilyen egy profi és aki üzletet akar. Zongorázni lehetett a két ügynökség közötti különbséget. Bekérték a 300 font foglalót (megjegyzem, a másik helyen 500 lett volna), amit munka mellett megpróbáltam átutalni. Borzasztó izgatott voltam, mert először utaltam az angol netbankon keresztül, közben a munkámat is igyekeztem csinálni, de bevallom, nehéz volt a figyelmem megosztani. Pörögtek az események, csak kapkodtam a fejem, közben nem tudtam, hogy ez jó-e, hogy belevágok, mindenféle utánajárás nélkül, de Kedvesem mondta, hogy legyek bátor és ő kockáztatja a 300 fontot. Viszont ha ez nem lett volna nekem szánva, vajon pörögtek volna-e az események...? (A másik érdekesség, hogy pont vasárnap és hétfőn jutottam el arra a pontra, hogy már nem szeretnék sokáig a mostani helyemen maradni. Zavar, hogy a papa megeszi a joghurtomat, hogy megissza a narancslevünket, hogy este az ajtóm előtt beszélgetnek, hogy nincs meleg víz, amikor zuhanyozni szeretnék stb. Hálás vagyok, hogy befogadtak és megosztják velem az otthonukat, és nem rossz itt, de nem szabad sokáig húzni ezt az állapotot.)
Amint megkapták a pénzt, máris kaptam a tájékoztatót, hogy mennyit kell majd utalni stb stb. Csak este vettem észre, hogy a tájékoztatóban x összegű lakbérhez y összegű éves jövedelmet várnak el. Nos, nekem y-2 ezer éves jövedelmem volt... Nem éreztem korrektnek, hogy ezt az infót az előleg átutalása után kaptam meg. Hiszen, ha ez problémát és kizárást jelent, akkor bukom a 300 fontot, ám ha ezt tudom, meg sem pályázom. Kétségbeestem és sírva fakadtam...
Másnap reggel reszketve hívtam Trudy-t, az ingatlanost, aki gyorsan egyeztetett egy kollégájával és mondta, hogy nem probléma az y-2 ezres éves jövedelem. Így hát megkaptam a következő feladatot: kitölteni a referencia cég kérdőívét. Ez sem ment simán. Először nem tudtam lezárni, majd amikor végre sikerült, azonnal jött a válasz, hogy nem találnak az angol címen, így hát felhívtam őket. Azonnal küldtek egy nemzetközi kérdőívet, ami után már sikerült mindent kitöltenem ill feltöltenem. Közben Trudy biztosított afelől, hogy az ágy matracot kitísztíttatják, már foglaltak is időpontot a tisztítóval december 16-ra... ill hogy otthagyják nekem a teaforralót, a kenyérpirítót és a mikrót. Le voltam nyűgözve. Leugrottam a HR-re is, hogy szóljak, fognak kapni egy emailt a referencia cégtől, de nem volt bent a magáról sokat képzelő vén tyúk. Kristina volt bent, akit nagyon kedvelek és aki sokkal empatikusabb és segítőkészebb. Mondta, hogy adjam meg nyugodtan az ő nevét és megcsinálja még aznap nekem a referenciát.
Tegnap reggel várt bent Kristinától a levél, hogy kitöltötte a kérdőívet, majd este a szállásadóm is biztosított arról, hogy leadta, amit kellett. Már csak bizakodnom kellett, hogy a héten kapok választ. Esténként a netet bújtam. Stílusokat kutattam, színeket kompozíciókat nézegettem, hogy megálmodjam, milyen otthont szeretnék. Nem könnyű összerakni, mivel nem egy éppen divatos színt választott a főbérlő falszínnek: pasztell napsárgát, ami köré nehezebb szép dolgokat gyűjteni. Második felvonásban pedig lakberendezési dolgokat kutattam, piackutatást csináltam, mi hol mennyibe kerül. Mindezt úgy kellett, hogy ne szálljak el.
Nos nem hiszem, hogy elszálltam. Sőt, fel voltam arra készülve, hogy azt mondják, sajnos, csak kezessel tudom kivenni a lakást, vagy pedig bukom a 300 fontot is és nem veszem ki...
Ma délután a balerinás kislánytól kaptam egy emailt, amelyben tájékoztatott, hogy megfelelő referenciát kaptak rólam és elfogadják a jelentkezésem. Írják és küldik a szerződést. Nem, egészen biztos, hogy nem fogom föl, hogy ebben a szépségben fogok lakni... Nem bánom, hogy az ágyon és a beépített gardróbon kívül nincs benne semmi. Izgalmas apránként megvenni dolgokat. Várom, hogy az eBayről vagy a bolhapiacról meg a car boot sale-seken és természetesen a leárazásokon vegyek dolgokat. Már írtam egy hosszú listát. Sajnos jó és drága ízlésem van, de majd megoldom... Nagyon bejön a Laura Ashley sajnos...
Szóval íme leendő otthonom, ami közel van a Temze partjához, ahol a jövőben futni szándékozom majd. Akár csak otthon a rakparton...
Charlotte Cottage
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése