Hazatérés

Kinyíltak a nárciszok, virítanak az útak mentén, pedig jövő héten karácsony van. Holnap megyek haza. Hihetetlen érzés. Jó érzés és várom nagyon. De nem tudom, milyen hatással lesz rám. Akartam írni a kulturális különbségekről, de nem volt időm és energiám rá. Most minden olyan zavaros... Hiányzik a város, a pezsgés, a kultúra, amit az ember lépten-nyomon magába szippant, ha Pesten mászkál, a kávéházak, a színházak, a fények, a közlekedés, a villamosok, a karácsonyi hangulat, az otthonom melege, az utcák a környéken... És tudom, amint elköltözöm Cookhamből, Cookham is hiányozni fog. Hiányozni fog az ódon, angol falucska a faberakásos házaival, az, hogy felsétálhatok a faluba a mocsáron át, a templom és a templomkert, a cuki kis cottage-ok, a pubok, a vasútállomás Barry-vel, az állomásvezetővel, a Countrystore, ahová reggelente vagy este betérek venni egy egy dolgot, a fish and chips shop és a Costa a vasút mellett... Egyik lábam itt, a másik ott... Mindkét országban hiányoznak dolgok. Most nem tudom, mi fog hiányozni jobban, és milyen érzés lesz újra belépni a lakásomba. Fel fog-e kavarni, hogy megbontom az otthonom és egy csomó holmit kihozok ide. És vajon hogy fogom magam érezni az új lakásban, a Charlotte Cottage-ben? Nem tudom... Izgalmas hetek várnak rám, és azt hiszem, teljes mértékben igaz lesz, hogy új év, új élet.