Nos, azt eddig is tudtam, hogy a cukor szinte mindenben benne van és hogy vigyázni kell vele, mégis volt néhány megdöbbentő részlet a műsorban. Az egyik az, hogy például egy pohár narancslében is mennyi, de mennyi cukor van (vagy 8 teáskanálnyi). A másik az, hogy az angol emberek mennyire nincsenek tisztában a helyes és egészséges táplálkozással. Mondjuk nem csodálom, hiszen Európában itt fogy a legtöbb sütemény, s valóban, elképesztő kínálatot talál az ember, ha bemegy akár csak egy Tescoba. Nem mondom, nekem is nehéz megállnom, hogy ne zabáljam föl és próbáljam ki az angol édességeket egyszerre és azonnal, de azért eddig elég jól sikerült.
Ugyanígy az angoloknál nagyon gyerekcipőben jár az egészséges életmód, a spiritualitás és az alternatív gyógymód. Nálunk otthon már nagyon elterjedt a paleo, a gluténmentes, a cukormentes főzés, recept, étel, igyekszünk egészségesebben étkezni, sok vizet inni, sportolni és rengeteg kuponos akció van mindenféle vizsgálatra, de nyitottabbak vagyunk egy kineziológia, talpreflexológia kezelésre vagy hátmasszázsra is. Itt ez baromira nincs még elterjedve. Vagy legalább is itt, ahol én lakom nem, lehet, a nagyobb városokban igen. Van itt is egy két üzlet, rendelő, de kétlem, hogy kiterjedt klientúra tobzódna a környéken. És őszintén szólva, meglep ez az egész. Úgy érzem, Magyarországon sokkal előrébb tartunk ebben a témában, bár nyilván otthon sem mindenki követi az egészséges életmódot.
No de visszatérve az édességre, a süteményre, ez még csak hagyján. Ha megnézzük a tipikus angol napi étkezést, megdöbbenve tapasztaljuk, mennyi de mennyi cukor van mindenben (és szénhidrát), amit esznek.
Kezdjük a reggelivel és nem is kell messzire menni, nézzük Kedvesem reggelijét. :) Narancslé (bazi sok cukor már eleve), aztán corn flakes tejjel, mindkettő tartalmaz cukrot, előbbi elég sokat. Aztán pirítós (ami ugye átalakul cukorrá) narancslekvárral (cukor megint) és tea. A reggelit pedig banánnal zárja - ismét cukor...
Az ebéd lehet jó, de nagyon sok angol recept tartalmaz cukrot. Pl ha lesütnek egy fincsi húst, akkor almaszósszal eszik, amibe szintén tesznek cukrot. Minek, amikor az alma már eleve édes...? És persze sült krumpli hozzá... Ha az irodát nézem, akkor mindenki szendvicset eszik, chips-szel. Full szénhidrát. Borzalmas. Uzsonnára egy kis kávéka süteménnyel, muffinnal és aztán az angol vacsora bármi lehet. Fish and chips, roast dinner (mondjuk még ez a legjobb: sült hús párolt zöldségekkel) és desszert. Szóval nem csodálom, hogy nehéz átállítani egy ekkora országot az egészséges életmódra... És talán ez az átka annak, hogy Nyugaton az emberek jómódban élnek a háború óta. Mindenük megvan, minden étel természetes és egyszerűen elkényelmesedtek.
Igaz, az egyik főzőműsorban van egy korombeli csaj, aki főzés-történész (nem tudom más szóval leírni) és mindig különböző korokat kutat és mutat be. Meg is főzi a korabeli ételeket. Nagyon érdekes műsor, szeretem. Vicces látni, hogy György korában a desszert egy édes tojássárgába mártott gazlevél volt, amit vajban sütöttek ki :), vagy hogy az ötvenes, hatvanas években az emberek mindent konzervből főzve oldottak meg, amikor nyaralni mentek a lakókocsival. Itt jegyzem meg, a csaj ekkor csinált életében először szódát szifonban. Én meg úgy nőttem föl, hogy Apámék hozták haza a patront és mindig volt szóda... Azt viszont nem tudtam, hogy a háborús évek alatt és után az angol kormány kapacitálta az angol háziasszonyokat, hogy használjanak répát. Ez megtermett a kertben és pótolta a cukrot. Ezért is létezik a répatorta... lám lám, ki gondolta volna. Ugyanis a répa édes és azért kezdtek el vele sütni-főzni, mert nem volt elég cukor. A kormány adott néha extra cukrot, hogy az emberek répadzsemet csináljanak, s ezzel ették a répatortát és pudingot (kuglófot). Ekkoriban a háziasszonyok ugyanúgy visszagyűjtötték a zsiradékot is minden sütés után, mint azt a Nagyanyám és Anyám is tették...
Mindazonáltal, úgy gondolom, ha az ember mértéket tart és eleget mozog, akkor simán lehet mindent enni. Kedvesem figyelte meg, hogy amikor nem vagy nagyon nagyon kevés szénhidrátot eszem, akkor megfájdul a fejem. Ezért be kellett iktatnom egy kevés szénhidrátot a napi étkezésembe, és úgy tűnik, jobban vagyok.
A fentiek ellenére élvezettel nézem a főzőműsorokat, próbálom megtalálni a kedvenc szakácsomat. Kedvelem James Martint, Mary Berry-t, de van Nigellától is, ami tetszik. Ha már szigetországban élek tengerrel körülvéve, igyekszem sok és számomra ismeretlen halat enni és új recepteket kipróbálni. Ezen kívül pedig azt érzem, hogy szeretnék sütni. Nem tudom, miért. Talán azért, mert ez a költözés átrepített a 21. századba: új tévém van, új mosógépem, wifim és légkeveréses sütőm. Ezek otthon már lehet, hogy sokaknak nem újdonság, nekem még az. Szóval a sütő nagyszerű, meg az is, hogy nagyobb a konyha... és talán az otthon melegét adja a sütés, na meg az is a kreativitás egyfajta megnyilvánulása.
Amikor Annával karácsony előtt az internetet bújtuk, hogy megnézzük, milyen sütőfelszerelés kell Kedvesem kedvenc süteményéhez, megnéztünk pár receptet is a YouTube-on. Ekkor láttam a nutellás cupcake-et, amit valamiért meg akartam csinálni. Igen, rengeteg cukor van benne (még ha csak a felét csinálom, akkor is), de megint csak: szökő évente egyszer belefér, a maradékot pedig megkapják a kollégák. :)
Nos, íme életem első cupcake-je, bazi finom lett:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése