Amióta itt dolgozom, sokkal többet nevetek. Nem nagyon emlékszem, hogy sokszor nevettem volna a pesti irodában. Persze kick-off bulin, mítingen igen és kolléga-barátokkal is, de koránt sem annyit, mint itt. Itt része a napnak a nevetés, és ez jó.
két eklatáns poén jut az eszembe, ami jól érzékelteti, hogy mennyire jó a hangulat.
1) A manchester-i kollégánk, Warwick egy igazi mókamester, sokat nevet. Fiatal, családos ember, de jó fej. Az egyik nagy vevőnk pedig a "Pets at Home", ami kb az otthoni Fressnapf-nak felel meg. Mondanom sem kell, hogy nomen est omen jeligével (mivel csak egy betűn múlik a vezetéknevem a fenti bolt első szavában, ez a kedvenc vevőm. :)
Egyik délután Paul éppen Warick-kal beszélt telefonon, aki valószínűleg éppen a Pets at Home-féle munkáról mondott valamit, mire Paul a következőt mondta:
-Pets at Home? No, she is not yet at home, she is sitting next to me.
Kész. Dőltem a röhögéstől, de Paul is. Sőt, amint leesett Warwick-nak a szójáték, ő is. :))
2) A birminghami dél-afrikai kollégánk, Gary rengeteg call-t csinál egy nap. Van, amikor nem győzzük allokálni neki a call-okat, van, hogy napi 7-8-9-et is simán adunk neki, pedig a kapacitás 6 naponta. Viszont vannak csöndesebb napok, amikor szinte úgy kell imádkozni, hogy befusson valami. Ilyen volt a péntek. Egyetlen egy call-ja volt hétfőre Birminghamben, de délután befutott egy SY (Shrewsbury) irányítószám. Ezt mindig ellenőrizni kell a Google-map-en, mert nagy távolságot is jelenthet, ami miatt nem érdemes utazni. De ez viszonylag közelebb esett Birminghamhez, így odaadtam neki.
Paul csak később nézte végig a beosztást, és amikor meglátta az SY irányítószámot, ezt mondta:
-Oh, Shrewsbury... nice. Gary coming back with a Welsh accent.
Sírtam a röhögéstől. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése