A beköltözés előtti napon össze vissza járkáltunk Kedvesemmel
mindenféle alapvető háztartási holmit vadászni. Már meg nem mondom, miért
kellett Uxbridge-be mennünk, de oda mentünk. Nos, ez London elővárosa, ahol már
igen csak látható a népesség növekedése. Az utcák sokkal zsúfoltabbak, rohanás
van és érezhetően városi hangulat van. A főutcára érvén tipikus angol városi
kép fogad, olyan, mint anno az angol nyelvkönyvekben. Mintha megállt volna az idő
a 80-as években, de persze találni mai elemet is benne: új boltok a régi
áruházak mellett, új telefonfülkék és új emeletes buszok mindenütt.
Elveszettnek érzem magam a forgatagban, nem igazán nekem való terep ez... Aztán
egyszer csak nem akarok hinni a szememnek, megpillantom a metróállomás
épületét, egy csodálatos Art Deco épületet! (Legalább is nekem annak hat. Próbáltam utána nézni, 1938-ban épült, tehát korban stimmel.) Hát hogy került ide ez a gyönyörűség
a nagy Uxbridge közepére...? Lelkem felderül és mosolyogva húzom elő a
telefonom, hogy lekapjam. Már megérte ide jönni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése