Angol mustár

Amikor az ember fikázni kezdi az angol konyhát, valószínűleg nem ismeri. Vagy lehet, hogy ismeri és nem jön be neki, de véleményem szerint ez ritka. Az angoloknak igen is baromi jó ételeik és süteményeik vannak. Nem túl kalóriaszegények, ez tény, de hát anno az angol parasztoknak itt is kellett az energia, csak úgy mint a magyarnak, aki szalonnát evett fehér kenyérrel és hagymával. Az más kérdés, hogy sok dolgot, amit szeretek, nem az angolok találtak ki, vagy az angolok nem túl jók benne. Ilyen például a majonéz. Franciaország és Belgium a hazája a jó majonéznek. Vagy ott van a mustár. Szeretem a dijoni mustárt is, meg a magyart is – vagy inkább mondjuk úgy, hogy kontinentálisat. NB, a magyar Globus mustárban volt vagy 12-14 féle fűszer, ettől olyan finom (és ugye mi gyártottuk Rákospalotán). És akkor jött az angol mustár. Hát kipróbáltam.

Nos, három dolgot azonnal meg lehet állapítani az angol mustárról: 1) élénk sárga, 2) baromi erős, úgy csíp, mint egy torma (egyébként ezt nem bánom), 3) baromi sós. Ha az ember tovább megy és még lát a könnyektől, akkor elolvashatja a csomagoláson, hogy bizony az angolok nem sok fűszert használnak a mustárhoz. Majdhogynem csak kurkumát – gyanítom, ezt is inkább a szín miatt. Aki kíváncsi, kipróbálhatja otthon is, hiszen a Tescoban kapható az Unilever által gyártott Colman’s angol mustár.